1.0gondolatokról, érzésekről....https://yumiblogja.cafeblog.huYumihttps://yumiblogja.cafeblog.hu/author/Yumi-2/<p style="text-align: justify;">Picit rég írtam már, természetesen nem azért mert minden olyan hű de jó lenne. Azt hittem egyébként hogy minden jó. Aztán egy villanásnyi idő alatt a kozmosz megmutatja hogy nehogy azt higyjem, ő figyel és belerondít. Figyelt és belerondított. <br></p><p style="text-align: justify;">Sok minden történt. Megismertem pár embert. Aranyosak kedvesek. Szeretni valók. Szerintük én is az vagyok. A történetek itt egyelőre be is fejeződtek. Keresem keresem de nem találom. Illetve már megtaláltam, csak aztán elküldtem. Igeeen még mindig így gondolom... érzem... vagy mi a szösz. Ha akart volna, már megváltozhatott volna a véleményem és az érzelmeim de nem tették. És most az Égi Hatalmasság erre rá is mutatott. Utálok fenékbe billentve lenni, de legalább kezet fog a valódi érzésem magammal. Egyik barátnőm ugyanis találkozott az igazijával, akit már talán másfél éve nem látott. Nem titkoltam, irigykedtem... illetve még most is. Örültem neki, és a boldogságának, de nem volt felhőtlen. Na mindegy, majd talán változik valami megint.</p><div style="text-align: justify;">Unokatesó által is piszkálva vagyok. Persze pusztán önzőségből kérdezi meg, találtam e már valakit és lesz e esküvő, mert ő koszorúslány akar lenni. Ha rajta múlna hozzáadna a következő fiatalemberhez akit meglát. Szépen megkértem zaklassa a másik nagykorú unokatesónkat is, de nem hallgat, én vagyok porondon már több mint egy éve. Na majd változik ez is :) Vagy nem :)<br><br>Elfoglalom mostanában magam. Könyvecskék, filmecskék, elmaradhatatlan a játék, és karkötőket csinálgatok. Amit még nem adtam oda, készítettem képet, fel fogom tenni. Meg van egy pár félig elkészült is. De nem most mert ez a munkahelyi gép ahol nincs telefonos illesztőprogram telepítve, és erre a masinára soha nem is lesz, örülök ha működőképes marad.<br><br>A napok telnek, múlnak, és én még mindig csupán élek és lélegzem, létezem egy apró porszemként a gépezetben. A felfogásom van akinek tetszik van a kinek nem, de kicsit sem izgat.<br><br>Sok mindenen jár az agyam, mint mindig. Talán ennek oka hogy a középszerűségből nem török ki. Sose merészkedtem nagy lépéseket tenni. Ez a biztos, langyos, kevésbé érdekes közép út volt a nyerő eddig. Semmi nagy dolog, amibe vagy bele bukok, vagy nem. Kellene már egy hajmeresztőt csinálni. Ha már haj... A színén csak változtatok, aztán hátha sikerül az életet is másképp élni. Azt mondjuk nem tudom hogy fognak reagálni a környezetemben és itt főleg a munkahelyemre gondolok. De ha valakinek piros haja lehet, lehessen már padlizsán színű is. Igen, az új kedvenc árnyalat a padlizsán! Szeretem a lila színt, hagy hordjam már a fejemen. Ha nem fog tetszeni még mindig vissza lehet barnítani.<br><br>Nagy változások és történések nem várhatók mert az ésszerűség határán nem szokásom túllépni, pedig lenne miről mesélni ha elengedném magam. De nem fogom, legalább is nem két héten belül.<br> </div>rich