Szavad a szívembe
véres tőrt repített,
elmúlt benned az érzés,
mitől oly szép volt az élet.
Üres lett az életem,
de társam lett a magány,
nélküled, kérlek mondd,
hogyan éljek tovább?
Reggelente sírva ébredek,
gyötör a nagy bánat,
minden percben veled lennék
csókolnám a szádat.
Megtanítottál igazán szeretni,
ezt nem feledem, míg élek
az együtt töltött időkből
megmaradnak a szép emlékek.
Ezután feketével írok
minden egyes napot,
lelkemen hatalmas sebekkel
élem meg majd a holnapot.
Ez a szakítás a szívemet
most darabokra töri össze,
de fájó szívvel is azt kívánom:
Maradj boldog mindörökre!