…

2008 augusztus 7. | Szerző: |


 



Szavad a szívembe 
véres tőrt repített, 
elmúlt benned az érzés, 
mitől oly szép volt az élet. 

Üres lett az életem, 
de társam lett a magány, 
nélküled, kérlek mondd, 
hogyan éljek tovább? 

Reggelente sírva ébredek, 
gyötör a nagy bánat, 
minden percben veled lennék 
csókolnám a szádat. 

Megtanítottál igazán szeretni, 
ezt nem feledem, míg élek 
az együtt töltött időkből 
megmaradnak a szép emlékek. 

Ezután feketével írok 
minden egyes napot, 
lelkemen hatalmas sebekkel 
élem meg majd a holnapot. 

Ez a szakítás a szívemet 
most darabokra töri össze, 
de fájó szívvel is azt kívánom: 
Maradj boldog mindörökre!


Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Legutóbbi hozzászólások

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!