A kedvem
2011 szeptember 13. | Szerző: Yumi
Mostanában olyan össze vissza, de ezt egyrészről betudom az időjárásnak, és a frontérzékenységemnek, másrészről az idegesítő embereknek. Apukámra ütöttem, nehezen viselem az értetlenséget, amikor 128x elmondtam az érthetőt. Persze vannak az embernek hibái, de van ami már nekem kicsit sok. Az ember tesz azért, hogy egy közösség tagja legyen, de ez a bizonyos, azt akarja hogy utána kapkodjon a társaság, csak így meg, hogy arra vár, mikor ültetik trónra, elveszt mindenkit maga körül. Csak én tévedek, hogy úgy gondolom, akár milyen haveri, baráti kapcsolatért küzdeni kell? Az embert észreveszik ha csacsog, ha segít másoknak, ha jó helyen van jó időben, valamint észre veszik az embert ha gonosz, aljas, mindenkit kihasznál, lop, csal, de a semleges embereket nem nagyon veszik észre.
Zene és más semmi
2011 szeptember 6. | Szerző: Yumi
Egyik este, “zenéltünk” egy kedves ismerőssel. Most ha véletlenül idetalál, biztos tudni fogja hogy én vagyok az.
Ez a zene nagyon nagyon tetszik. Olyan zenékről ami nagyon tetszik, mindig eszembe jutnak emberek. Emlékek. Jó érzés emlékezni, még ha fájnak is dolgok. A jó emlékek fölényben vannak 🙂
Szép napot mindenkinek!

Tudod Te…
2011 szeptember 20. | Szerző: Yumi
„Bár szeretlek és szeretnélek megérinteni, nem lehet. Nem szánt
nekem ilyen jó embert az ég. Valaki másnak szánt téged, valakinek aki
olyan jó mint te. És én örülni fogok, ha megtalálod ezt a személyt. De
szeretnék annak a lánynak a helyében lenni. De nem lehetek. Te vagy a
herceg, de ez nem az én mesém,valaki másé. Hosszú az élet, de ahhoz
rövid, hogy elfelejtselek.”
Oldal ajánlása emailben
X