A befőttesüveg…
2007 május 21. | Szerző: Yumi
Egy
filozófusprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy
befőttes üveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel. Majd
megkérdezte hallgatóit:
– Ugye tele van az üveg?
– Igen – hangzott a válasz.
Ezután
elővett egy apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a
kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közti
üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.
Ezután
a professzor elővett egy homokkal teli dobozt és elkezdte beletölteni a
befőttesüvegbe. A homok természetesen minden rést kitöltött.
– És
most – mondta a professzor – vegyék észre, hogy ez az önök élete. A
kövek a fontos dolgok- a családod, az egészséged,a gyermeked és a
barátaid – ha minden mást elveszítenél, akkor is teljes maradna.
A
kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad,
az autód. A homok- az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd
be először, akkor nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez
történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra
fordítod, nem marad hely azokra a dolgokra,amelyek igazán fontosak
számodra.
Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából.
Játssz a gyermekeddel.
Menj el orvosi ellenőrzésre.
Rendszeresen látogasd a rokonaidat.
Törődj a pároddal.
Mindig szakíts időt a barátaidra.
Mindig
lesz időd dolgozni, takarítani, bevásárolni, rendet rakni. Először a
kövekre figyelj – azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a
prioritásokat. A többi-csak homok.
Kértem Istent….
2007 május 20. | Szerző: Yumi
Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet, de Ő azt mondta: Nem.
Azt mondta, hogy büszkeségemet nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő az
felelte: Nem. Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmenet.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke. Nem kapni, megszerezni kell.
Kértem
Istentől, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt felelte: Nem. Azt
mondta, csak áldását adhatja – a boldogság rajtam múlik, hogy miként
fogadom azt.
Kértem Istentől, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt felelte: Nem.
A szenvedés eltávolít a világ hívságaitól, és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istentől, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy egészséges
és szép legyen a gyümölcs.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni úgy, ahogy Ő szeret engem.
Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni…
Kértem erőt…
És adott Isten nehézségeket, melyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet…
És adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot…
És adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket.
Kértem, adjon szeretetet…
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmeket…
És adott Isten lehetőségeket, kapcsolódni a kegyelemhez.
Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
És imáim meghallgatásra leltek.
újra itthon :)
2007 május 19. | Szerző: Yumi
már jó rég nem írtam…. de nem is nagyon tudtam mit írjak…. részben azért nem jártam errefelé mert nem voltam itthon (a sulit se szabad elhanyagolni :DDD) részben meg azért mert nem tudtam mit is oszthatnék meg a nagyközönséggel….
most sem tudom mi értelmeset írhatnék…. de azért megpróbálkozok vele :o))
sok jó dolog történt mostanság velem :)) levették a fekvőgipszemet és nem kaptam járót :o)))) ez már magába nagy sikerélmény volt :DDD de a legjobb aminek tudok örülni az most az, hogy anyuméknak ma van a 28. házassági évfordulójuk :o)))) szval ma buliztunk egyet 😀 torta pezsgő, meg ami kell :o))))) apum egy gyönyörűcép csokor virágot hozott anyumnak :o) jó volt nézni hogy mennyire ceretik még mindig egymást :o)))
jó pár nem túl kellemes dolog is van mostanság…. elkezdődött a vizsgaidőszak…. és valami oltári nagy csodára van szükségem ( na jó csodában nem, Istenben hicek), hogy átmenjek mindenből…. az elkövetkezendő 5 hetem semmi másból nem fog állni csak a tanulásból….
abba is hagyon nagy gyorsan…. nem tudok mit írni…. teljesen üresnek érzem magam…. majd remélem még írok……
cép estét mindenkinek….
érdekes….
2007 május 11. | Szerző: Yumi
érdekes dolgok történnek körülöttem…. vagyis velem……. mostanában mindenki bombáz zenékkel…. én mindet szívesen el is fogadom…. hagy fogyjon a memória a gépeeen :DDD a fele amúgy is zenével van tele…. pedig amik ki vannak írva cd-re és nem naon hallgatom őket már le is töröltem a gépről…. nah szval… szorgalmasan jár a kezem alatt az egérke és fogadom a különböző zenéket…… :))) egy haverom rap-et küld nekem mostanság…. nem is lenne ez önmagában olyan meglepő…. de ez nem egyszerű eset :))) ugyanis nem ceretem a rap-et….. :DDDDD itt kezd ugye bonyolódni a dolog :DDDD nah mikor átértek a cámik… gondoltam belehallgatok…. és az a meglepő tény ismertette fel magát, hogy iggen jó cámik azok :DDDD egy számot képes voltam egész este hallgatni…. nagyon aranyos szám:) mármint rap :)))) azt hiszem ez most egy kedvenc lett :DDDDD manó a távolból :))) jó kis címe van :))))
a másik furcsaság amit mostanában hallgatok az az aljas kúszóbab…. sose hallottam még tőlök egyetlen egy számot sem…. egészen tegnapig….. és egészen tetszett is…. Vidéki zene vidéki srácoktól a címe….. nem tudom ki ismeri vagy ki nem…. nekem tetszik 😉 bár több számukat még nem hallottam….. :DDDD
szval ilyen számomra érdekes dolgok történnek velem…. így felmerül a kérdés….. vajon ez már az agybaj jeleinek egy megmutatkozása? :DDDDDD :o) hát arra jutottam hogy akár az is lehet :DDDDDD de azért nem akkarom magam teljesen őrültnek kikiáltani 😀 így betudom a változó zenei izlésemnek :)))))) mindenesetre e két számot ajánlom mindenkinek ;o) nekem bejött ;o)
nah de most megyek mert a szél már betört a hátamba :o) vhogy ki kell őt zárnom mielőtt lever vmit vhonnan :o) úgyhogy menek ablakot bezárni :o)
szép napot mindenkinek :o) legyetek jók ;o)
Szeretni
2007 május 10. | Szerző: Yumi
Szeretni
Fejszés
András
Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak…
Embert szeretni így kellene.
Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.
Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé – az isteni szeretet
Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.
Van remény
2007 május 10. | Szerző: Yumi
Akinek az élet
töviseket adott,
Akinek szemében
gyászoló könny ragyog.
Akit bűne követ,
mint homályos árnyék,
Ebben az életben
vajon mire vár még?!
Súlyos az éjszaka,
fénytelen a nappal,
Telve az élet
gyásszal és panasszal.
Ki fényt keresett
sűrű-sötét éjben.
Most még megpihenhet
Jézusunk ölében.
nóó komment :)))))
2007 május 10. | Szerző: Yumi
hát mivel is kezdjem….. a szép hétvégém szörnyen rosszá változott….. má meg se lepődök azok után hogy múlt héten is roxx hetem volt…..
hétfőn vittem unokahugimat oviba…..náluk voltam ugye hétvégén… panelba laknak a harmadikon… má kiértünk a ház elé, lépcső se volt sehol, erre “szerencsésen” kibicsaklott a bokám…. magam sem tudom hogy hogyan, nem is értem, és nem is emlékszek rá nagyon….. arra emlékszek hogy uhugom kérdezte jól vagyok e (4 éves:)) ) jól voltam bár egy pillanatig nem tudtam hogy fel fogok e tudni állni :DD aztán erőt vettem magamon, hiszen tudtam nem engedhetem el egyedül őt az oviba… hiába van az ovi közel, de egy elég veszéles úton kellene egyedül átmennie…. ezek után miután eljutott az agyamig ez a gondolat erőt vettem magamon felálltam és elvittem őt oviba.. nem is volt semmi baj…. miután viszamentem a lakásba leültem és pihentem me fájt a bokám…. anyukámmal beszélem msnen… elmondtam neki hogy egy csodálatosat estem a járdán:DDDD tuti 10esre pontozta volna mindenki :DDDDDD anyum ettől a kijelentésemtől teljesen roccul lett, szinte láttam magam előtt hogy fal fehérré változik az arca….. kis hatászsünet következett majd bejelentette hogy ne menjek vissza nyíregyre (ott tanulok és albérletben lakok), majd ő eljön munkából, megvárjuk aput és elvisznek a kórházba…. természetesen ezellen hevesen küzdöttem, de a szülői féltés győzedelmeskedett….. utálom a kórházat és semmi kedvem nem volt odamenni…. éreztem a vesztem…. nagyon ideges voltam…. tudtam nincs semi baja a bokámnak csak kibicsaklott és nem rétettem miért kelle elvinniük engem oda….. a dokinéni elküldött röntgenre……. ahogy sejtettem nem volt semmi baja a bokámnak…. se repedés se törés…. huhhh picit megnyugodtam….. és még örültem is hogy a láb csontokat nem csak az anatómia könyvből ismerhetem meg, hanem immáron a sajátomat is nézegethetem…. persze ez a lelkesedés is elmúlt miután nem adták vissza a röntgen felvételt….. hát (gondoltam) pedig egy szuvenír féleségnek jó lett volna :)… ilyeneken járt az agyam mikor bejött a főorvos, talpig fehér ruhában…. elég kedvesnek tűnt… gondoltam meg lehet vele beszélni hogy ne kapjak gipszet….. el is terveztem hogy szerdán megyek vissza nyíregyre, hiszen tanulnom is kéne, mert nyakamon a vizsgaidőszak…..e tökéletesen eltervezett történetemet a dokibá nagyon is “elrontotta”, mikor kiejtette azokat a kegyetlen szavakat, hogy “akkor teszünk rá egy gipszet”…. nah új tervet kellett készítenem a visszamenetelről amiben a begipszelt jobb lábam is szerepelt….. már épp pánikoltam, hogy most akor hogy menek vissza, már szólni kartam hogy nem lehetne e megoldani gipsz nélkül, mikor belépett egy férfi egy tolókocsival és megkért üljek bele…. nah a szám zárva maradt…. nyugodtan ültem és vártam meddig megyünk…. szerencsére nem vitt messzire….. aztán jött zöld öltözékében a gipszelős bácsi…. már olyan műtéti feelingem volt, de ezt a lüke gondolatot sikerült kiűznöm amúgy is zavaros agyamból…… szépen tűrtem ahogy a gipszelős bácsi alkot a lábamon…. megkérdezte mikor kell visszajönnöm…. mondtam neki hogy úgy hallottam egy hét múlva…. aztán elejtett egy mondatot amitől teljes pánik alakult ki….. ” nah akkor majd kapsz hétfőn még járó gipszet egy két hétre” nem nagyon értettem mit is akar ezzel mondnai…. én már így is azt hittem hogy amit akkor kaptam már az is járógipsz…. de ekkor sajnos tudatosult bennem, hogy egy hétig ágyhoz vagyok kötve….. meg se tudtam szólalni…. a gondolataimba mélyedtem….. nem tudtam mihez kezdjek….. teljes káosz uralkodott az agyamban….. és az a fájdalmas gondolat jutott eszembe hogy ÉN A HÉTEN NEM MEGYEK VISSZA AZ TUTI….. nah mondom xép ….. egy hüllye kis bokaficam és rámpakolnak egy felvőgipszet egy hétre….. milyen igazságtalanság ez…… hogy lehet hogy ez történik?…. aztán épp egy fontos gondolat közepén bejött egy ápolónő…… mondja hogy szurit kapok a hasamba, húzzam le addig a nadrágom…. nem tudtam hirtelen mást mondani csak annyit hogy NEKEM NEM KELL SZURI….. de az ápolónő váltig állította hogy de, igenis kell….. sőőt továbbment….. elárulta hogy míg fekvőgipszem van folyamatosan minden nap kell egyet kapnom….ráadásul majd magamnak kell beadnom…. ezt teljesen elvetélt ötletnek tartottam hiszen én a fecskendő látványától is rosszul vagyok….. és hogy még meg is szúrjam magam az már nagyon nem fért bele….. nah szépen hazajöttünk kocsiva, miután a gipsz megkötött a lábamon….. végigbőgtem az utat hazafelé…. kicit megviselt a dolog mert még sosem volt gipszem…. sínbe volt már a bal kezem de gipszem(sőőt fekvőgipszem) még sosem volt….. nah mind1, sikerült átöltöznöm és lefeküdnöm aludni….. másnap reggel felkeltem… anya mondta hogy jön egy néni aki majd megtanít hogyan adjam be magamnak a szurit…. hát mondom jöjjön csak én biztos nem szúrom meg magam…. nem így lett 🙂 :$ csilla néni nem szúrt meg…. csak elmondta nekem hogy hogy kell azt mondta szúrjam én…. hát mondom ez szép…mondtam neki hogy én nézni se bírom nem hoyg megszúrni magam…. nagy lelki harcom után megszúrtam magam…. fájt…. de túléltem…. csilla néni kézségesen felajánlotta, hogyha másnap nem merném beadni magamnak akkor hívjam fel telefonon és bedaja nekem….. miután elment iggen bátornak éreztem magam és gondoltam hogy áá ez semmiség majd beadom én magamnak….. hát ez a nagy bátorság el is múlt mikor másnap fél négy lett és itt volt az ideje a szurinak….. gondosan már negyed körül leültem az ágyra, és kivettem a fecskendőt…. körülbelül egy 10 percet ültem a fecskendővel a kezembe, szugerálva azt…… nem tudom mit reméltem…. talán hogy vhogy magától bekerül a bőröm alá :DDDDD de hiába szugeráltam a lötyi csak nem tűnt el belőle….a bőgéssel küszködve, és a gondolataimat félbeszakítva…. elhatároztam hogy most vagy soha….. és így is lett…. most 😀 többször nekiindultam…. aztán végül is…. sikerült :))) ekkora boldogság rég öntött el :))) sikerült, és ma már nincs több szuriii :DDD vmi ilyesmi járt a fejembe….. aztán szépen csináltam tovább az aznapi teendőmet :)))) pihentem és feküdtem…… unatkoztam nagyon….. de legalább siekrült az aznapi legnagyobb feladatom, a szuri beadása :))))) tettem ma már eleget, úgyhogy jöhet a megérdemelt pihenés (járt a fejemben ez a gondolat) így is tettem, csak pihentem.. mást nem is tudtam volna tenni….. aztán eljutotam a gépig úgyhogy gondoltam írok már pár sort..
de most nem teszek mást csak folytatom égetően fontos feladatom…. megyek pihenni 😉
jó éjszakát 🙂
egy jó kis hétvége….
2007 május 7. | Szerző: Yumi
már picit régen írtam ide,úgyhogy gondoltam gép elé ülök már és írok pár dolgot….. bár mentségemre szolgáljon, hogy szombaton egyáltalán nem voltam gép előtt, mert mentünk nagymamámhoz, felköszönteni Anyák napja alkalmából, utána pedig jöttem unokatesómékra vigyázni….. és még most is náluk vagyok…. ma megyek vissza az albérletembe….. semmi kedvem nincs visszamenni, főleg hogy már most nagyon kell tanulni, hiszen mindjárt vizsgaidőszak, és addig még zh-kat is írok…. nah de ez eléggé lehangoló téma….. meg amúgy is a hétvégémről szeretnék mesélni….
sokszor vigyáztam már unokatesómékra (5 éves kislány és 8 éves kisfiú), de ez a mostani elgondolkoztatott pár dolgon…. meg rá is jöttem jó pár dologra….. nagyon jó hétvége volt, sokat játszottam velük…. vasárnap, mivel az anyukájuk délelőttösben dolgozott, egész délelőtt olyan 3 ig egyedül voltam velük…. nem okozott ez eddig sem problémát, gondoltam most sem fog….. reggel olyan 9 körül keltem fel…. addigra unokaöcsém mr megregelizett, unokahugom felöltözött, bevette a ggyógyszereit és szintén felöltözött…. teljesen meglepődtem…… :))) émmeg lustálkodtam ott,ők meg má harci öltözetben voltak :DDDD utánna maratoni mesenézés következett…. ennyi mesét még életembe nem néztem meg mint tegnap…. azt hiszem :DDDD nah a legnehezebben az ebéd ment….. unokaöcsém nem lehetett kirimánkodni a gép elől, unokahugom meg váltig állította, hogy ő nem eszik me neki fáj a hasa…. én meg vitatkoztam vele, hogy azért fáj, mert teleitta magát kólával….. nah aztán szépen mind a kettőt le tudtam ültetni kajálni :)) leves és második….. :))) bement mind a kettő…. :DDD unokahugom huzogta a száját, de azért evett…. de legfőképpen IVOTT!!! megenn kólát…hiába mondtam ne igyon annyit…. beszélgettünk is közben :))) és az ebéd végére még az a relytéjes hasfájás is elmúlt 😉
estefelé picit rosszak voltak…. verekedtek, meg hasonló dolgokat műveltek…. aztán meg jöttek árulkodni :DDDD jól eltelt az este is :))
ma (hétfő), rájöttem egy fontos dologra…. de ezt majd később elárulom mire, elmondom hogy miből sikerült e nagy fevedezést előkotornom…. szval, ma én vittem unokahugom oviba….. reggel alig lehetett felkölteni….. de azért 8 körül odaártünk :)) de éppencsak,mert ahogy kiléptünk aházból, akkorát estem, hogy azt hittem ottmaradok… :(( a bokám most kétszer akkora mint eddig volt, és a térdem is lehorzsoltam…. nah de megesik az ilyen… erőt vettem magamon és elvittem unokahugom az oviba… de előtte a lakásba volt még egy futásunk…. ovis kinti cuccát kellet volna vinnünk…. hát fogalmam sem volt merre lehet, nem tudom mibe szokott kint játszani…. rendíthetetlenül kérdeztem unokahugomat, hogy meyik nadrágba szokott kint lenni, s az összes nadrágról megkérdeztem, hogy az e az, ami kint volt a széken… ahogy vártam, mindre azt mondta hogy nem az….. nah mondom akkor szépen állunk…. de legalább a mellénye az meglett :))) futkároztam a lakásba nadrágok után keresve, de hát egyik se az volt amit meg kellett volna találnom (unokahugom elmondása szerint)….. nah nézem az órát… ajj mindjárt 8 óra!!! nah akkor unszolom unokahugom, hogy vegye a cipőjét, meg a fejáre tegye rá azt a kendőt…. én még körülnézek, hátha látok még olyan nadrágot, amit még nem fedeztem fel…. nem találtam… drága Biankám mondja hogy de biztos jó lesz kintre az a nadrág ami most van rajta… meg hogy az oviba is van még nadrágja…. hááát… (jártak az agytekerényeim) jobbat nem tok, viszem az oviba…. és max kapok egy fejmosást hogy miért nincs bent cucca a gyereknek :))) ezen nagy igalmak után zuhantam egy nagyot a ház előtt…. :DDD Biankám érdeklődött mindenem egyben van e….. szépen megnyugtattam(bár a lábamra nagyon nem tudtam ráállni), és elcsoszogtunk az oviig…. ott is elég “jó” voltam majdnem rossz csoportba vittem be :DDDD gondoltam magamba”szép kis napnak nézek elébe” … sikerült végre Bankának elvezetnie a csoportjához… szépen leöltöztettem, ő szépen felvette a benti szandálját…. még egy utolsó puszti kaptam,…. és eljöttem…. majd dél körül megyek érte :)))
nah már annyira belejöttem, hogy majdnem elfelejtettem elmondnai mit tanultam meg ma (nagy kínok között :DDDD )…. az tudatosult bennem, hogy ha a fene fnét ezsik is, egy 5 évesből ne akarjunk kiszedni túl sok információt mert nem nagyon menne…. :DDDDD főleg ilyeneket ne kérdezzünk hogy ” fiam melyik a kinti nadrágod?” “melyik cipődet szoktad felvenni?” “biztos hogy van az oviba nadrágod?”
azért ne kérdezzünkilyeneket mert nem túl segítőkész válaszokat fogunk kapni: ” nem tudom…” “ez a rózsaszín jó lesz” “azt hiszem vaaan”
de mindennek elenére unokahugom tündéri kiscsaj és nagyon szeretem :))) de most már tudom, hogy legközelebb minden dologról információt kérek, mégpedig az anyukájától :))))))
mára abba is hagyom 🙂 megyek reggelizni…. mert éhen halok :DDD
szép napot mindenkinek 🙂
álmok….
2007 május 4. | Szerző: Yumi
mostanában furcsákat álmodok…. vagyis nem furcsákat, csak olyanokat amik felkavarják lelki világomat…. megnyugtatásul közölném, hogy nem gyilkolászok meg semmi ilyen brutál dolgot nem művelek álmomban….. csak olyannal álmodok, akivel nem kéne….. és eszembe jutott egy pszichológiaórán tanult dolog… méghozzá kedves Freud úr gondolata, elmélete, miszerint az álmok a magunkban elfojtott álmok megjelenési formái…. ez azért nem helytálló sztem, mert ugye nyilván ha megölök egy macskát álmomba az nem lehet hogy én ezt akartam, mert mindig is állatvédő voltam (ez csak annyit jelent hogy ha született 3 kiscicánk, akkor egyet sem engedtem elpusztítani belőle…ennek következményeképpen volt mikor 5 macskusz házikusz szaladgált a hatalmas udvaron…. én ennek nagyon örülötem, anyáék má annyira nem, mert sokat kajáltak :DDD de ennyit a kitérőről :))), tehát ennek egyenes következménye, hogy eszem ágába sincs megölni egy cicuskát…. még csak egy pókocskát se vok hajlandó megölni…. a szúnyogoknak viszont nem kímélek …. nah de térjünk csak vissza…. szóval, remélem hogy mindenki úgy érzi, hogy azért ha azt álmodja, hogy rálőtt egy rokonára, nem gondolja hogy ez a rejtett vágya :DDD az enyém biztos nem :DDDD nah de az álmomban eléggé nem ilyesmiről volt szó…. kőkeményen egy szerelemmel átitatott álom volt….. bár még csak egy csókocska sem csattant el (mert épp csörgött az órám….), az ott nem egy barátságról szóló álom volt…. ezzel a valakivel most álmodtam másodszorra ilyet….. kicsit kiakasztó….. és most kutatom, hogy van e alapja az álmaimnak….. hát jelenleg még a nagy semmit tudtam meg…. de majd csak rájövök…. vagy talán most csirájában kéne minden érzelmet elfojtani, mielőtt még elkezdődne vmi…. azt hiszem ez lenne a legjobb megoldás…
nem tudom mi van velem…. nem tudok értelmesen írni mostanság…. és ez bosszant :(( nah jó inkább befejezem, és jövök ha van vmi értelmesnek mondható gondolatom….
szép napokat mindenkinek!!
Nem tudhatod…
2007 május 27. | Szerző: Yumi
Egy nap,
mikor elsős voltam a gimiben, egy srácot láttam az osztályomból
hazafelé gyalogolni. Kyle-nak hívták. Úgy tűnt, mintha
az összes könyvét cipelte volna. Azt gondoltam magamban:
„Miért vinné haza valaki az összes könyvét pénteken?
Biztos egy eminens.” Kellemes hétvégét terveztem (bulik
és focimeccsek a haverokkal), így hát megráztam a vállamat,
és továbbmentem.
Ahogy sétáltam, láttam, hogy egy csapat fiú közeledik
felé. Odafutottak hozzá, kiverték a könyveit a kezéből,
és elgáncsolták, úgyhogy teljesen piszkos lett a ruhája.
A szemüvege elrepült, és körülbelül 3 méterre a füvön
landolt. Felnézett, s a szeme kimondhatatlan szomorúságot
tükrözött.
Odasiettem hozzá, és ahogy a szemüvegéért kúszott, könnyeket
láttam a szemében. Ahogy átnyújtottam a szemüvegét
vigasztalni próbáltam. „Azok a srácok csirkefogók, igazán
büntetést érdemelnének.” Rám nézett és így szólt:
„Köszönöm.”
Hatalmas mosoly ragyogott az arcán. Azon mosolyok egyike
volt, amely igazi hálát tükrözött. Segítettem neki
felszedni a könyveit, és megkérdeztem, hol lakik. Kiderült,
hogy nem messze tőlem. Furcsa volt, hogy soha nem láttam
errefelé eddig, mire azt válaszolta, hogy magántanuló
volt. Soha nem barátkoztam magántanulóval ezelőtt.
Egész hazafelé vezető úton beszélgettünk, segítettem
vinni a könyveit. Igazán aranyos srácnak találtam.
Megkérdeztem, hogy akar-e szombaton velem és a barátaimmal
focizni, ő igent mondott. Egész hétvégén együtt voltunk
és minél inkább megismertem Kyle-t annál jobban
megszerettem őt, akárcsak a barátaim.
Eljött a hétfő reggel, és Kyle ugyancsak hatalmas könyvhalommal
igyekezett az iskola felé. Megállítottam, majd így szóltam:
„Hé, fiú, igazán komoly izmaid lesznek, ha mindennap egy
rakás könyvvel cipekedsz!” Ő csak mosolygott, és átadta
a könyvek felét nekem.
A következő négy évben Kyle és én a legjobb barátokká
váltunk. Amikor végzősök lettünk, mindketten a főiskolán
kezdtünk gondolkodni. Kyle Georgetown mellett döntött, én
Duke-ba készültem. Tudtam, hogy mindig barátok leszünk és
a távolság soha nem fog gondot okozni. Ő orvosnak készült,
nekem pedig, jó esélyeim voltak a fociösztöndíjra. Kyle
mondta a búcsúbeszédet az osztályunkból. Állandóan
azzal húztam, hogy eminens. Nagyon örültem neki, én nem
tudtam volna kiállni oda, és beszélni.
Eljött a várva várt nap. Kyle-t figyeltem. Nagyszerűen
festett. Egyike volt azon srácoknak, akik önmagukra találtak
a gimnázium évei alatt. Az arca kikerekedett és valóban jól
állt neki a szemüveg. Sokkal több randevúja volt, mint
nekem. Néha tényleg féltékeny voltam rá.
Ez is egy ilyen nap volt. Láttam rajta, hogy ideges a beszéde
miatt. Szóval barátságosan hátba veregettem, és bátorítottam.
„Hé, fiú, nagyszerű leszel.” Ugyanolyan hálásan nézett
rám, mint akkor és mosolygott. „Köszönöm” –
mondta.
Ahogy nekifogott a beszédének, megköszörülte a torkát
és belekezdett.
„Nagyszerű alkalom ez most arra, hogy köszönetet
mondjunk azoknak, akik átsegítettek ezeken az éveken. A szüleinknek,
a tanárainknak, a testvéreinknek, talán az edzőnek, de
legjobban a barátainknak. Azért vagyok most itt, hogy
elmondjam nektek, az hogy barátja vagy valakinek, a
legnagyobb ajándék, amit csak adhatsz neki. Most elmondok
egy történetet.”
Csak figyeltem a barátomat, és hitetlenkedve hallgattam,
ahogy elmondja a legelső napot, amikor találkoztunk. Azt
tervezte, hogy véget vet az életének a hétvégén.
Elmondta, hogy kipakolta az öltözőszekrényét, hogy az
anyukájának később ne kelljen megtennie, és az egészet
összeszedte és vitte haza.
Ekkor rám nézett és kicsit elmosolyodott.
„Hála az égnek, megmenekültem. Megmentett a barátom,
attól, hogy megtegyem a kimondhatatlant.”
Hallottam, hogy csodálkozással teljes moraj fut végig a tömegen,
ahogy ez a jóképű és népszerű srác a leggyengébb
pillanatáról beszélt nekünk. Láttam, ahogy az édesanyja
és édesapja engem néznek és ugyanazzal a hálás
mosollyal mosolyognak rám. Egészen addig a pillanatig, nem
fogtam fel ennek a mélységét.
Soha ne becsüld alá a cselekedeteid erejét. Egy picinyke
gesztussal, mozdulattal megváltoztathatod egy ember életét.
Vagy jobbá, vagy rosszabbá.
Isten azért ad másokat az életünkbe, hogy hatással legyünk
rájuk. Keresd Istent a másikban!
„A barátok olykor angyalok, akik felsegítenek bennünket,
ha úgy tűnik, hogy szárnyaink már nem képesek repülni.”
Mutasd meg a barátaidnak, mennyire törődsz velük!
A tegnap történelem, a holnap rejtély, a ma ajándék.
Hogy megértsd 10 év jelentőségét – kérdezz meg egy
most elvált házaspárt.
Hogy megértsd 4 év jelentőségét – kérdezz meg egy
frissen diplomázottat.
Hogy megértsd 1 év jelentőségét – kérdezz meg egy
hallgatót, aki megbukott az év végi vizsgán.
Hogy felfogd 9 hónap értékét – kérdezz meg egy anyukát,
aki életet adott a kisbabájának.
Hogy felfogd 1 hónap értékét – kérdezz meg egy édesanyát,
aki életet adott egy koraszülöttnek.
Hogy felfogd 1 hét értékét – kérdezd meg a szerkesztőjét
egy hetilapnak.
Hogy felfogd 1 óra étékét – kérdezd meg a
szerelmeseket, akik arra várnak, hogy találkozzanak egymással.
Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 perc – kérdezz meg egy
embert, aki épp lekéste a vonatot vagy a buszt.
Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 másodperc – kérdezz meg
egy embert, aki túlélt egy balesetet.
Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 ezredmásodperc – kérdezd
meg azt, aki az ezüstérmet kapta az Olimpián.
Az idő nem vár senkire. Kincs minden pillanat, amit megélsz.
Még nagyobb kincs, ha valaki különlegessel osztod meg.
Hogy rádöbbenj mennyit ér egy barát – veszíts el
egyet.
Oldal ajánlása emailben
X