Vége a napnak. Hazafelé mész a kocsiddal. Bekapcsolod a rádiót. A
recsegõ
adáson keresztül hallasz egy kis faluról, valahol távol Indiában, ahol a
falu három lakója váratlanul és nagyon furcsa módon meghalt. Valami
olyan
influenza okozta a halálukat, amirõl még soha senki nem hallott.
Igazából
nem is influenza, és tulajdonképpen csak három emberrõl van szó..
Néhány
orvos útban van, hogy kivizsgálják a dolgot. Aztán vasárnap a rádióban
újabb
híreket hallasz. Most már nem csak három emberrõl van szó, hanem
harmincezerrõl, és most már a tévé is foglalkozik a témával.. Egy olyan
különleges járványról van szó, amilyennel még eddig nem találkozott az
emberiség. Hétfõ reggel, mire felkelsz, már minden újság vezércikke ez
a
történet. Most már nemcsak India, de Pakisztán, Afganisztán és Irán is
megfertõzõdött, és mielõtt észbe kaphatnál, már mindenhol errõl
beszélnek.
Az elnök tartott valami beszédet, amelyben elmondta, hogy õ is és a
kormányban mindenki reménykedik, hogy minden rendbe ön De
mindenki elmélázik
egy kicsit a bejelentésen, hogyan tudjuk távol tartani magunktól
mindezt? És
ekkor Franciaország elnöke Európát sokkoló bejelentést tesz közzé:
lezárják
a határaikat. Bármely érintett országból érkezõ repülõjáratra érvényes
a
zárlat, vagyis nem szállhatnak le a gépek az ország területén.. A hír
hallatán kiver a verejték, és lefekvés elõtt kicsit tovább nézed a CNN
nemzetközi mûsorát. Akkor egy tudósító bejelenti, hogy egy férfi Párizs
egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzától. Tehát megérkezett
a
vírus Európába is. Mindössze annyit tudnak róla, hogy amikor kiüt
rajtad a
betegség, tulajdonképpen már egy hete lappangott benned. Aztán
négy napig
hihetetlenül rossz állapotba kerülsz, különféle tünetekkel, majd
meghalsz.
Anglia lezárja határait, de túl késõn. Kedden reggel az Egyesült Államok
elnöke a következõ bejelentést teszi: “A nemzet biztonságának
érdekében
minden repülõjárat Európába és -ból, valamint Ázsiába és -ból törölve.”
Négy
napon belül az egész ország kimondhatatlan félelembe merül. Az
emberek arról
beszélnek, hogy mi lesz, ha a mi országunkat is eléri? Szerda este
valaki a
parkolóból lélekszakadva ront be a terembe: “Kapcsoljátok be a rádiót,
kapcsoljátok be a rádiót!” Mindenki feszülten figyel a kis hangszóróból
jövõ
bejelentésre: megtörtént a legrosszabb, amire számítani lehetett: két
nõ New
York állam egyik kórházában haldoklik a rejtélyes influenzában. Órákon
belül
végigsöpör ez a valami az egész országon. Emberek ezrei dolgoznak
éjjel-nappal, hogy megtalálják az ellenszert. De semmi nem bizonyul
hatásosnak. Váratlanul érkezik a hír: megfejtették a rejtélyt..
Megtalálták
az ellenszert. De az elkészítéséhez egy olyan valakinek a vére kell, aki
még
teljesen tiszta. Az egész ország felnõtt lakosságát felszólítják, hogy
mindenki menjen el a városi kórházba, hogy a vértípusát
ellenõrizhessék.
Mindössze ennyit kérnek az emberektõl. Természetesen, amikor
pénteken, késõ
este a kórházhoz értek, már a parkolóban kígyózik a sor. Nõvérek és
orvosok
rohangálnak, szúrják meg sorra a várakozókat és címkézik a
kémcsöveket.
Aztán odaérnek hozzád és családodhoz, és tõletek is vért vesznek.
Fiad, aki
még kiskorú, ragaszkodik hozzá, hogy õ is vért adhasson. Arra kérnek,
maradjatok a parkolóban, és csak ha halljátok a neveteket, hogy
hazamehettek, akkor induljatok el. Hirtelen egy fiatal férfi rohan ki a
kórházból ordítva. Egy nevet kiabál és egy kórlapot lebegtet.

A fiad megrángatja a kabátod ujját: “Apu, az én nevemet kiabálja.” És
mielõtt bármit tehetnél, megragadják a fiadat. – Egy pillanat! Álljon
meg! –
kiáltasz rá, mire azt válaszolják: – Semmi baj, minden rendben van. A
vére
teljesen tiszta. Szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy nem fertõzött.
Úgy
tûnik ugyanis, hogy megfelelõ a vértípusa.

Öt feszült perc múlva sírva és egymást ölelgetve jönnek ki az orvosok
és a
nõvérek. Néhányan még nevetnek is. Az elmúlt egy hét alatt ez az elsõ
alkalom, hogy valakit nevetni látsz. Egy idõsebb orvos ekkor odalép
hozzátok, és azt mondja: Köszönjük, uram. A fia vére tökéletes. Tiszta
és
hibátlan. Most már elõ tudjuk állítani az ellenszert. Ahogy a hír elkezd
terjedni, a parkolóban álló tömeg egyre hangosabban örvendezik,
imádkozik,
sír és nevet. De aztán az õsz orvos feleségedet és téged félrevon:

– Beszélhetnék önökkel egy percre? Nem vettük észre, hogy a donor
kiskorú,
ezért szükséges, hogy aláírják ezt a beleegyezõ nyilatkozatot. Elkezded
aláírni, de aztán észreveszed az üresen hagyott leveendõ
vérmennyiség
rubrikáját. –

M-m-m-mennyi vért vesznek le tõle? És ekkor az idõs orvos mosolya
eltûnik. –
Nem tudtuk, hogy egy kisgyermek lesz. Nem voltunk rá felkészülve. Az
összes
vérére szükségünk lesz. Megdöbbenve válaszolsz: – De-de. Ezt maga
nem
értheti! Õ az egyetlen fiam! -Mi a világról, az egész emberiségrõl
beszélünk! Kérem, írja alá! Mindre szükségünk van. – Nem lenne
megoldható,
hogy vérátömlesztést kapjon?- Ha lenne tiszta vérünk, akkor kaphatna.
Kérem,
aláírná? Tompa csöndben aláírod. Aztán megkérdezi az orvos:-
Szeretnének
néhány percre bemenni hozzá, mielõtt elkezdjük? Oda tudsz menni?
Oda tudsz
menni, ahol a fiad az asztalon ül, és azt kérdezi: – Apa? Anya? Mi
történik
itt? Meg tudod fogni a kezét, és azt mondani neki: – Fiam, nagyon
szeretünk
téged, és soha nem hagynánk, hogy valami olyan történjen veled, ami
elkerülhetõ, érted? El tudsz menni? Ki tudsz úgy menni a szobából, hogy
közben hallod fiadat, amint azt kérdezi: – Apa? Anya? Apa? Miért, miért
hagytok el?

És aztán a következõ héten, amikor a fiad temetése van, néhányan
átalusszák
az alkalmat, és vannak, akik el sem jönnek, mert más dolguk van, vagy
vannak, akik eljönnek ugyan, de csak egy mesterkélt mosolyt
erõltetnek az
arcukra, hogy úgy tûnjön, fontos nekik az egész. Vajon nem akarnál
felugrani, és azt mondani: ELNÉZÉST! A FIAM ÉRTED HALT MEG! HÁT
ENNYIRE NEM
ÉRDEKEL? EGYÁLTALÁN JELENT EZ NEKED VALAMIT?!

Vajon Isten is ezt szeretné mondani ezekben a napokban? “A FIAM
ÉRTED HALT
MEG! SZÁMÍT EZ NEKED VALAMIT? HÁT NEM ÉRTED, HOGY NEKEM
ENNYIRE FONTOS
VAGY?”

“Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.
Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek,
és
gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én
nevemben,
megadja nektek.
Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Ján 15,16-17)