Igen, így valahogy. Megint kezdenek a fellegek tornyosulni. Már komolyan azt kell hinnem, bennem van a hiba. Az az egy biztos, hogy van bennem is hiba. Nem is kevés. Ami ettől nagyobb baj, hogy a hibáimat látom, de nehezen tudom kezelni. Minden és mindenki érdekel. Szeretek új dolgokat megfigyelni, új emberekkel szimpatizálni… Ez az ami jól szokott menni, de aztán komolyabb dolgokat már nem szeretek kialakítani. Félteném a függetlenségem? Elég független és szabad ember vagyok, amit sokan képtelenek elviselni. Sokat rágódok dolgokon, amit szintén képtelenek sokan elviselni. Piszkálódok, amit egy ideig biztos sikerül elviselni, legalább is komoly panasz még nem érkezett. Nevetek sokat, amire panasz szintén nem érkezett. Ha szeretek, akkor nagyon… NAGYON… Hogy ezt a hiba közé soroltam e? Attól függ. Szeretek még mindig… Valahogy nem a legmegfelelőbb áldozatot… Hihetetlen ez számomra, hogy valaki még így is ennyire felkeltse az érdeklődésem, hogy hónapok óta nem beszéltünk. Az ember lánya próbálkozik és szimpatizál másokkal, de nem kell sok időnek eltelnie hogy azt érezze, kicsit se működne a dolog… aztán jön a vágyakozás az érzésre, amit akkor… másfél (köbö) évig érzett. Innentől mindenki eldöntheti hogy ez baj e. Pedig olyan sok rendes fiatalember létezik körülöttem. Mégis… az alsó mércét se ütik meg. Talán változnom kellene, és több tökéletlenséget elfogadni. Ami viszont az agyamra megy, az a nyafogás. Egy bizonyos pedig péntek óta nyafog folyamatosan, és az ember lánya akaratlanul is bezárkózik előtte. Akkor meg ez a baj, ha ez elfajul. Semmi sem jó. Nekem se jó akkor semmi… arra meg nem vagyok kíváncsi, amit én egy átlagosan jó napnak nevezek, a másik számára az egy katasztrófa. Gyanítom ennek kicsit sincs jövője, megrendült valami amit nem tudom meg lehet e javítani. Fárasztó ezen gondolkodni is, és fárasztó, ha eszembe jut, hogy ha hazaérek, akkor erről beszélni fogunk, úúújra és úúújra, és már a gondolattól is az agyvérzés kerülget. Rágódok dolgokon na de ennyit?…. Oda megy ahova akar, azzal akivel akar, azt csinál amit csak akar és én cserébe ennyi szabadságra vágyom, különben nem lesz kedvem visszaröppenni hozzá egy jól sikerült este után, ismerősökkel. Egyetlen kitétel van, az pedig hogy a bizalmat ne játssza el. Ott vége mindennek. Viszont nem bírom ezt a gyere velem ide-oda és mással ne menj sehová dolgot… Erre jók az MMORPG játékok, hogy lássa az ember, hogy milyen társat NEM akar… az életben. Két év alatt ennyi kiderült… milyen társat AKAROK és milyet NEM AKAROK. Akit akarok, őt még mindig. Ez van… sprite… Talán ennyi jut nekem, a vágyakozás. Kaptam már tanácsokat is, hogy kéne élnem, egy a bibi, én olyat nem tudok. Céltalanul élvezni az életet és kihasználni mindent amit lehet, amíg az ember keresget. Van akinek megy, talán nekem is változnom kellene, és több élményem volna az életben.
A lényeg hogy a hibáim megvannak, köszönik, élnek, virulnak, nem sokat javulnak. Majd talán egyszer. Addig is marad ez a kis megszokott egyedüllét, és a tökéletlen hódolók.
A napok…
2011 október 13. | Szerző: Yumi
Igen, így valahogy. Megint kezdenek a fellegek tornyosulni. Már komolyan azt kell hinnem, bennem van a hiba. Az az egy biztos, hogy van bennem is hiba. Nem is kevés. Ami ettől nagyobb baj, hogy a hibáimat látom, de nehezen tudom kezelni. Minden és mindenki érdekel. Szeretek új dolgokat megfigyelni, új emberekkel szimpatizálni… Ez az ami jól szokott menni, de aztán komolyabb dolgokat már nem szeretek kialakítani. Félteném a függetlenségem? Elég független és szabad ember vagyok, amit sokan képtelenek elviselni. Sokat rágódok dolgokon, amit szintén képtelenek sokan elviselni. Piszkálódok, amit egy ideig biztos sikerül elviselni, legalább is komoly panasz még nem érkezett. Nevetek sokat, amire panasz szintén nem érkezett. Ha szeretek, akkor nagyon… NAGYON… Hogy ezt a hiba közé soroltam e? Attól függ. Szeretek még mindig… Valahogy nem a legmegfelelőbb áldozatot… Hihetetlen ez számomra, hogy valaki még így is ennyire felkeltse az érdeklődésem, hogy hónapok óta nem beszéltünk. Az ember lánya próbálkozik és szimpatizál másokkal, de nem kell sok időnek eltelnie hogy azt érezze, kicsit se működne a dolog… aztán jön a vágyakozás az érzésre, amit akkor… másfél (köbö) évig érzett. Innentől mindenki eldöntheti hogy ez baj e. Pedig olyan sok rendes fiatalember létezik körülöttem. Mégis… az alsó mércét se ütik meg. Talán változnom kellene, és több tökéletlenséget elfogadni. Ami viszont az agyamra megy, az a nyafogás. Egy bizonyos pedig péntek óta nyafog folyamatosan, és az ember lánya akaratlanul is bezárkózik előtte. Akkor meg ez a baj, ha ez elfajul. Semmi sem jó. Nekem se jó akkor semmi… arra meg nem vagyok kíváncsi, amit én egy átlagosan jó napnak nevezek, a másik számára az egy katasztrófa. Gyanítom ennek kicsit sincs jövője, megrendült valami amit nem tudom meg lehet e javítani. Fárasztó ezen gondolkodni is, és fárasztó, ha eszembe jut, hogy ha hazaérek, akkor erről beszélni fogunk, úúújra és úúújra, és már a gondolattól is az agyvérzés kerülget. Rágódok dolgokon na de ennyit?…. Oda megy ahova akar, azzal akivel akar, azt csinál amit csak akar és én cserébe ennyi szabadságra vágyom, különben nem lesz kedvem visszaröppenni hozzá egy jól sikerült este után, ismerősökkel. Egyetlen kitétel van, az pedig hogy a bizalmat ne játssza el. Ott vége mindennek. Viszont nem bírom ezt a gyere velem ide-oda és mással ne menj sehová dolgot… Erre jók az MMORPG játékok, hogy lássa az ember, hogy milyen társat NEM akar… az életben. Két év alatt ennyi kiderült… milyen társat AKAROK és milyet NEM AKAROK. Akit akarok, őt még mindig. Ez van… sprite… Talán ennyi jut nekem, a vágyakozás. Kaptam már tanácsokat is, hogy kéne élnem, egy a bibi, én olyat nem tudok. Céltalanul élvezni az életet és kihasználni mindent amit lehet, amíg az ember keresget. Van akinek megy, talán nekem is változnom kellene, és több élményem volna az életben.
A lényeg hogy a hibáim megvannak, köszönik, élnek, virulnak, nem sokat javulnak. Majd talán egyszer. Addig is marad ez a kis megszokott egyedüllét, és a tökéletlen hódolók.
Oldal ajánlása emailben
X