Egy csomó kérdés…

2008 augusztus 27. | Szerző: Yumi

 Nem meglepő módon megint sokmindenen gondolkoztam… felvetődött pár kérdés bennem, és eszembe jutnak tetteim amit nem tudok mivel magyarázni…

Nézem a Dr House 3. szériáját. Volt benne egy rész, amiben kicsit magamra ismertem. Ebben a részben a néger dokinak, Foreman-nek azt mondja a barátnője, hogy azért ad neki valentin napra egy lehetőséget, hogy diplomás ápolómői képzést kapjon (azt hiszem) más államban, mert egy hatalmas falat építettt maga köré, és megilyedt attól hogy a lánnyal sokmindent megosztott. Igazából, kicsit magamra ismerek, bár én sose attól ilyedtem meg hogy túl sok mindent tudnak rólam az emberek. Szinte semmit nem tud rólam senki. Illetve van egyvalaki akinek sokmindent elmondtam. De ő 3 hónapja lelépett. Egyik napról a másikra. A szívem majdnem megszakadt. Ő sokmindent tudott rólam. De mikor otthagyott csalódtam benne. Mégpedig azért mert nem ezt vártam tőle. Csalódni csak így lehet. Várunk valamit a másiktól de mégsem azt kapjuk. ‘ hónapig küzdöttem hogy ne legyek depressziós. Minden este bőgtem. Minden egyes órában gondoltam rá. De tovább kellett lépnem. Utána 2 hónapot azzal töltöttem hogy elfogadtassam a szívemmel hogy ennek így kellett történnie. 2 hónapig azon dolgoztam, hogy elhitessem magammal hogy azt se érdemli meg hogy rá gondoljak. Nagyon hiányzott a 2 hónap alatt. Iszonyatosan. De kezdtem rendbetenni magam. De a fájdalmamon nem segített a sok romantikus film ami a tv-be ment. Már tv-t sem mertem nézni. Nem sikerült elfelejtenem, de már kezdtem tényleg jobban lenni. Erre, 5 nappal ezelőtt betoppant. Nem tudtam mit kéne érezzek. 5 percig nem tudtam magamról, tuti. Olyan heves érzelmeket váltott ki belőlem, hogy az ilyesztő volt. A vérnyomásom az egekbe szökött, a szívem még sose vert olyan hevesen, azt hittem kiszakad, fulldokoltam, légszomjam volt. És utálatot éreztem. Magam iránt. Utáltam magam mert ilyet éreztem még ezek után is. 3 hónapig abban reménykedtem hogy egyszer megcsörren a telefon és hallhatom még. De most nem tudom mi lett volna a legjobb. Nem tudom mit kéne, illetve hogy mit várhatok el tőle. Nem tudom mit kéne és mit nem kéne éreznem. Csak annyit tudok hogy talán most is ugyanannyira, ha nem jobban kedvelem őt. És ez bánt! A beszégletésünk alatt ugyanis az jött le, hogy nem tudja, és soha nem is tudta hogy mennyire fontos volt nekem. Még most is fontos nekem. De nem tudom emgérteni hogy annyit miért nem mondott hogy kell kis idő míg rendbeszedi magát és addig lehet, hogy nem beszélünk. Nem tudom meg kellene-e ugyanúgy bíznom benne mint azelőtt. Vajon a szerelem mentség mindenre? Kell e még ugyanúgy megbíznom benne, csak azért mert érzem hogy még most is ugyanolyan érzéseket táplálok iránta? Félek. Félek attól, hogyha megint teljesen megbízok benne, ugyan ezt fogja tenni velem. Ha baja lesz, fogja a szívem amit bizalommal neki adtam, és megint elhajítja, vagy elteszi egy sötét kis dobozba, míg eszébe nem jut egyszer csak, hogy “Hmm azt hiszem vmit elfelejtettem. ÁÁÁÁÁ megvan! Hol is a doboz?”.. nem bírnám ki mégegyszer ezt. De ő semmit sem változott. És az én érzéseim sem (tudom, már százezerszer elmondtam). Beszélgettünk egy internetes program segítségével {nem akarom már reklámozni a Skype-ot :o) }. Elkezdtem leírni hogy mit beszéltünk, de lényegtelen. A lényeg az, hogy Még mindig utálom magam, mert elég volt két kedves szó és kenyérre lehetett volna kenni, HA nem fogom vissza magam. 

Na hát összegezve, azon töröm a fejem, hogy mit érezhetek iránta, egyáltalán érdemes-e? Meg hogy a szerelem mentség e mindenre?

Igazából lehet hogy megint én bonyolítok túl mindent és az lesz a vége, hogy én maradok meg lelkileg roncsként, mert ennyit gondolkozok mindezen, közben nem is kéne ilyeneket felhoznom, mert ő már nem gondol rám úgy mint egy nagyon fontos személyre. Azt nem tudom hogy gondol rám. Talán meg kéne tudnom valahogy. 

Na de most zárom soraim. Sikerült pityeregnem és nem látok sokmindent. Megyek vissza Dr House-t nézni.

2008 augusztus 26. | Szerző: Yumi

 az élet attól szép hogy bármi megtörténhet és attól szar, hogy meg is történik…

…

2008 augusztus 7. | Szerző: Yumi

 

Szavad a szívembe 
véres tőrt repített, 
elmúlt benned az érzés, 
mitől oly szép volt az élet. 

Üres lett az életem, 
de társam lett a magány, 
nélküled, kérlek mondd, 
hogyan éljek tovább? 

Reggelente sírva ébredek, 
gyötör a nagy bánat, 
minden percben veled lennék 
csókolnám a szádat. 

Megtanítottál igazán szeretni, 
ezt nem feledem, míg élek 
az együtt töltött időkből 
megmaradnak a szép emlékek. 

Ezután feketével írok 
minden egyes napot, 
lelkemen hatalmas sebekkel 
élem meg majd a holnapot. 

Ez a szakítás a szívemet 
most darabokra töri össze, 
de fájó szívvel is azt kívánom: 
Maradj boldog mindörökre!

Süsü…

2008 augusztus 6. | Szerző: Yumi

 

Ez a hét…

2008 augusztus 6. | Szerző: Yumi

eddig őszintén szólva elég rám járt a rúd megint… de már a mai napon azt hiszem megoldódtak az eddigi problémák… az törpént, hogy hétfőn elvittem apumat munkába… illetve hát a telephelyükre vittem, ahonnan 5kor indultak pestre dolgozni… a kocsit hoztam haza… illetve hát unokatesómékhoz mentem, vigyázni rájuk… délután nagynéném mondta hogy van e kedvem vásárolni menni… én bólogattam :o) és felajánlottam hogy menjünk kocsival… be is ültünk… 2 kisgyerek hátul szigorúan gyerekülésben (!!!), nagynéném és én pedig elől… az áruházig mentünk… vásárolgattunk, majd visszamentünk az autóhoz, bepakoltuk a cuccokat, és el akartunk indulni… de csak akartunk… nem siekrült… hiába akartam elfordítani a slusszkulcsot, az csak nem engedelmeskedett… a kormányzár nem oldott ki… teljesen kész voltam… másodszor hoztam el az autót és ez történik a kezem alatt!!! gondolhatja mindenki hogy nem volt egy kellemes közérzetem… bőgés határán voltam… apukám is csak magyarázta hogy hogy próbáljam, meg hogy ő felhívta a szerelőt és az tmondja képtelenség hogy a kormányzár ne oldjon ki, az csak azért van mert hozzá nem értő vagyok… hát megköszöntem a bizalmat… és letettem a telefont… szóval hazagyalogoltunk… másnap elvitték szervízbe az autót…. ott kiderült hogy a zár tönkrement…a kormányzárat sikerült kivenni így csak zárat cseréltek az autóban.. ja és apum bocsánatot kért amiért nem hitte el hogy nem én vagyok olyan béna hogy egy nyamvadt kormányzárat ne tudjak kivenni a kocsiból… a szerelő is mondta hogy ez típushiba, meg hogy ha nem most, akkor következő alkalommal jött volna elő a probléma… kaptunk bele vmi jó kis erős zárat, így meg lehetünk nyugodva…. meg én is meg lehetek nyugodva… a zárat nem én rontottam el, elromlott magától, illetve a használattól… 

de hogy bizonyságtétel legyen ebből az egészből, hozzáteszem, hogy miután a vásárlásból hazagyalogoltunk, kaptam egyik barátnőmtől egy sms-t… nem tudta hogy baj van az autóval és hogy mennyire ki vagyok készülve… ezt írta : “Ne félj, mert Én veled vagyok, ne csüggedj, mert Én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” Ézsaiás 41;10 Ezek után már jobban bírtam a feszültséget… hiszen amit megígért, hát be is kell tartania!! :o))))

hát ennyit mára… jó éjt és szép álmokat mindenkinek