Egy hosszú hét végefelé…
2008 július 19. | Szerző: Yumi
Elég hosszú és kemény volt a hetem… gyakorlaton voltam kórházban, napi 8 órában, és nagyon elfáradtam… de ezen is túl kell lenni… bár ez így olyan csúnyán hangzik… mintha annyira nehezemre esne… pedig nagyon élveztem!!!!!!!! :o) Hétfőn nagyon féltem, mert egyedül voltam beosztva egy szakdolgozó mellé… tiszta ideg voltam… de úgy fél8 körül teljesen megnyugodtam mikor megismertem a szakdolgozót :o) jobbat ki se foghattam volna!!! Nagyon kedves volt, és nagyon sok mindent tanultam tőle… csak ő is és én is annyira fáradtak lettünk délutánra!!! El se tudom mondani… arra se lett volna erőm hogy meghaljak… a zuhanyzásig azért futotta még az erőmből { :o) } de semmi több… még vacsizni se mindig vacsiztam… pénteken a vonatot majdnem lekéstem hazafelé… miért is ne… nem is én lennék, ha nem lennének ilyen gondjaim :o) Na de este 7 órára sikeresen hazaértem (háromnegyed3 kor indultam haza)… holnap megint indulhatok, hétfőtől megint péntekig kórházi gyakorlaton leszek… remélem az is ilyen jól fog sikerülni :o)
Megyek is mert álmos vagyok… majd jövök valamikor! Már most kicsit szociálisabb hangulatban is vagyok úgyhogy már kezdek visszatérni az emebrek közé… hát majd csak alakul ez még :o)
Vigyázzon mindenki magára! Aki nyaral, neki nagyon jó és kellemes nyaralást!!! Szúnyogirtót meg ilyen vackot ami elűzi a szúnyogokat és egyéb repülő élőlényeket, ne felejtsetek vinni magatokkal!!
Üdvözletem röptetem!
Gabunak…
2008 július 12. | Szerző: Yumi
Mivel nem tudom pontosan, csak találgatni tudok, vajon a Te szülinapod mikor lehet. Ha jól számoltam a 3 hét az most telt le. (a héten amúgy is ma vagyok először itthon és net közelbe, úgyhogy korábban nem is tudtam volna írni neked)
Nyahh szóval, hogy a tárgyra térjek.
Még sokszor ennyi Boldog Szülinapot szeretnék kívánni neked. :o) (mostani korodtól függetlenül amivel nem vagyok tisztában :oD )
Üdvözletem az Angyalkáimon keresztül (akik már elindultak Feléd :oP ) talán majd el is jutnak Hozzád :o))))
A csábítás elmélete
2008 július 12. | Szerző: Yumi
színes magyarul beszélő amerikai romantikus vígjáték, 93 perc, 2001
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
rendező: Tony Goldwyn
író: Laura Zigman
forgatókönyvíró: Elizabeth Chandler
zeneszerző: Rolfe Kent
operatőr: Anthony B. Richmond
jelmeztervező: Michelle Maitlin
producer: Lynda Obst
látványtervező: Dan Leigh
vágó: Dana Congdon
szereplő(k):
Ashley Judd (Jane Goodale)
Greg Kinnear (Ray Brown)
Hugh Jackman (Eddie Alden)
Marisa Tomei (Liz)
Ellen Barkin (Diane Roberts)
Laura Regan (Evelyn)
Colleen Camp (Realtor)
A férfiak állatok. Jane legalább is így gondolja.
Nemrégiben ugyanis szerelmes lett egy kollégájába (Ray Brown). Már éppen
összeköltöztek volna, amikor a férfi csúful felülteti és elhagyja őt.
Mit tehet erre szegény, becsapott lány? Bosszút esküszik. Dühében
odahurcolkodik régi barátjához (Eddie Alden), a megbízhatatlan, csélcsap
nőcsábászhoz (aki Manhattan női lakosságának felén már túl van). És kifejleszt egy elméletet, mely szerint a férfiak épp
olyanok, mint a bikák: minden tehenet csak egyszer hágnak meg, azután
már csak valaki újjal hajlandóak összeszűrni a levet.
szintén örök szerelmi zűrzavarban él, ezért nagyon egyet ért az új
tanokkal. És mivel egy nagy női magazinnál dolgozik, kitalál egy őszülő
tudósnőt, aki tudományos szakcikkeket ír az Új-tehén elméletről. A
cikkeket természetesen Jane írja, és minden dühét beleadja az írásokba.
Az ismeretlen tudós hirtelen nagyon népszerű lesz, tévéműsorok,
újságcikkek foglalkoznak vele, mindenki róla beszél, és mindenki látni
akarja őt. A felfordulás csak fokozódik, amikor Jane meggondolja magát:
bizonyos események következében kezdi azt hinni, talán mégsem egyforma
minden férfi…
Hogy miért is tettem be a blogba ezt a filmet? Mert szerintem elég jó kis film. Vicces, és van amikor még tanulságos is. :o) volt egy rész ami nagyon elgondolkoztatott. Eddie egyik este közölte Jane-nel, hogy teljesen hülyeség ez az Új-tehén história (bár ezt ugyebár Eddie valószínűleg nem magáról mintázta aki a szerelmi csalódását azzal próbálja enyhíteni hogy minden este másik nőt csábít el és fektet le). Eddie is beszél csalódásáról a lánynak (arról az éktelen nagy lukról ami a lány hálószobafalából hiányzik, ugyanis nem a korábban említett hirtelen fellépő átrendezési vágyból született, hanem bánatában nekiesett egy jókora baltával), és megnyugtatja hogy nem Ray lesz az utolsó ember akibe szerelmes lesz. Hát mit mondjak. Igaza lett. De ennek a filmben így kellett lennie. Eddie mellesleg jól le is hordja a lányt, hogy miért nem teszi már túl magát Ray-en. Miért szapulja volt barátját és miért vallja az Új-tehén elméletet, ha mégis reménykedik abban hogy valaha visszamegy hozzá Ray. Jön a válasz. A lány sem hiszi hogy még egyszer olyan csoda történhet vele mint akkor mikor megtapasztalta a szerelmet és a boldogságot Ray mellett. Képtelen túlleni a férfin, és nem is akar, mert mélyen legbelül reméli hogy visszatér hozzá annak ellenére, hogy a törvényszerű szerinte az lenne ha egy “új-tehén” mellett táborozna le. Ebben hasonlítunk Jane-el {sőt ez volt a nevem általánosban angolórán :oP :o) }. Nem tudok megszabadulni volt párom gondolatától, hangjától mondataitól szavaitól. Már jópár hónapja hogy nem beszéltem vele. Egyszerűen nem keresett. Írtam neki. Azóta nem is hallottam felőle. Szép. Na de nem ez a lényeg. Még mindig hiányzik. Normális ember azt mondja miért nem haragszok rá azért amiért tett. Mert egyszerűen képtelen vagyok rá. Nem tudom őt nem szeretni. Még mindig reménykedek hogy egyszer felhív (pedig az eszem tudja hogy soha többé nem fogom őt hallani). Én sem hiszem igazán, hogy még egyszer ilyen csoda érhet. Igazából akkor is alig tudtam elhinni hogy velem ilyen jó történhet amikor azt mondta szeret. Megrögzött pesszimista? Lehet. Bár csak inkább félek a csalódástól és ezért visszafogottabb vagyok. Na de mindegy. Szóval, az én esetem annyival különbözik, hogy nekem nem jött még a valódi herceg aki nekem is megmutatná hogy nem csak abba a bizonyos egybe lehetek szerelmes. De talán most már vmi pluszt kaptam annak érdekében hogy megpróbáljam tényleg elfelejteni. Hát hajrá csajok! Ne keseredjetek el. Nézzétek meg a filmet és szórakozzatok jól :o) { na meg mindenki más is :o) }
Elizabeth Barrett-Browning: Mondd újra
2008 július 6. | Szerző: Yumi
Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd…szeretsz… Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz… Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva… Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress…
Ez is, az is…
2008 július 5. | Szerző: Yumi
mostanában nem írtam… és lehet hogy nem is fogok… nem vagyok túl jól… és nincs kedvem semmihez…. lehet hogy mostantól leginkább történetek és videók fogják alkotni a blogomat… majd lehet hogy egyszer írok is még…
na de akkor jöjjön egy történet féleség… ha már mondtam hogy lesz…
Esőcseppek
Egy esős délutáni napon a kislányommal tartottam autóval hazafelé. Annyira zuhogott az eső, hogy nagyon óvatosan kellett vezetnem ahhoz, hogy le ne csússzak az útról. Egyszer csak a kislányom felkiáltott: „Apa! Tudod, min gondolkoztam?”
A 6 éves kislányomat már eléggé kiismertem, hogy tudjam, amikor így kiált, akkor valami számára fontos megállapításra jutott.
„Mondjad, drága kislányom! Min gondolkozol?” – kérdeztem.
„Az eső! – vágott bele izgatottan – Az esőcseppek olyanok, mint a mi bűneink, és az ablaktörlő pedig, mint Jézus, aki letörli rólunk a bűneinket.”
„Nahát, kislányom, ez egy nagyon egyedi meglátás!” – reagáltam, majd elkezdtem faggatni őt.
„Megfigyelted, hogy az esőcseppek folyamatosan esnek? Ebből te mit szűrsz le?” – kíváncsiskodtam.
Erre gondolkodás nélkül rávágta: „Mi emberek egyfolytában vétkezünk, de Isten folyamatosan megbocsát nekünk.”
Azóta, ha elkezd esni az eső, mindig eszembe jutnak kislányom tömör, lényegre törő szavai Jézus Krisztus kegyelméről és megbocsátásáról.
„Ő megbocsátja minden bűnödet” Zsoltárok 103:3.
Egy kozmikus vicc áldozatai…
2008 július 20. | Szerző: Yumi
Tényleg ezek lennénk mi? Egy kozmikus
vicc áldozatai? A Grace Klinika írója így gondolhatja ha ilyen szöveget
írt. Elgondolkodtatott… Néha magam is úgy érzem ez az egész élet csak
egy hatalmas vicc. Néha keserű. Néha nagyon jól szórakozok. Ez ugye bár
hangulattól is függ ,gondolom azok szerint akik az asztrológiában meg
hasonlókban hisznek, szerintük a bolygók állásától függ (na meg nem
tudom hányféle nézet és vélemény van erre az esetre nézve).
Szóval elkezdtem gondolkodni. (az
mostanában túl jól megy nekem) Végiggondoltam ezt a vicc dolgot,
keresztény szemmel. Tételezzük fel (amit már megtettem, tehát akár
múltidőben is írhattam volna de vmi oknál fogva nem tettem), hogy
hiszek ebben a vicc dologban. Tehét feltételeztem. Az agyamban a
hormonok meg akármilyen anyagok meg jelecskék áramolni kezdenek, és
elönt egy érzés. Düh. Igen dühös vagyok. De csak abban az esetben hogy
ezt az életet (keresztény szemmel) viccnek tekintem. Azt hiszem jogos
lenne a felháborodásom, ha kiderülne a túlvilágon hogy csak poénból
voltam itt ezen a nyomorult földön. De azért keresztény mivoltom
megnyugtat, mert a Biblia azért tájékoztat arról mi is nekünk
keresztényeknek a feladata. Sokan megkérdezik amúgy tőlem hogy mi van
ha még sincs Isten? Én erre mindig valami olyasmit válaszolok, hogy hát
akkor így jártam, de legalább elmondhatom azt hogy olyas valakiben
hittem aki a jobbik úton tartott engem és nem lettem gyilkos, nem
loptam, és semmi ilyesmit nem követtem el. Na de térjünk vissza a vicc
részéhez. Néha már tényleg egy rossz viccnek tűnik ez az egész. Mikor
csak azt látom hogy az emberek egyre kevesebb szeretetet pazarolnak
(kicsit irronikusan értendő eme szavacska) azokra akiket állítólag
szeretnek. Nagy kár. És csodálkozunk hogy mindenki olyan a másikkal
amilyen. Még az idegenhez sincs egy kedves szavunk, egy segítő
mozdulatunk, semmi. Mindenki csak rohan, akár fellökve is a másikat.
Senki nem bízik (vagy legalább is nagyon elenyészű számú azoknak a
száma aki mégis bízik) a másikban. Ez most olyan “mindenki magából
indul ki” dolog. Én is sokmindenkibe nem bízok meg. De azért van két jó
szavam a másikhoz. Na jó és akkor felmerül a kérdés hogy ha én nem
bízok akkor miért várom el a többi ember társamtól? Ez olyan kölcsönös
lehet nem? Ha látom hogy megbíznak bennem az emebrek mert úgy látják
nincs okuk az ellenkezőjére, én is nyitok feléjük. Tegyem meg én az
első lépést? És majd ugyan ezt visszakapom a másik oldalról? Na erre
nem tudok válaszolni. Lehet hogy nekem is kéne tennem. De azt hiszem én
teszek olyanokkal ennek érdekében, hogy amikor valaki megkér hogy
vigyázzak a táskájára, én vigyázok rá, és ugyan úgy fogja találni ahogy
ott hagyta őrizetben.
Nagyon eltértem a kozmikus vicc
témájától. Erről jut eszembe. Kaptam ma egy levelet azon a bizonyos
IWIWen. Valami felvilágosodást ígért. Fényt. Azt írta a fény legyen
velem. Gyanúsnak tűnt de azért megnéztem az oldalt. Olyasmivel
foglalkozik amivel én nem szeretnék. Ilyen spirituális akármi révén
szeretné felfedni az élet nagy kérdéseit akiknek nem elég holmi
tudományos illetve vallásos magyarázat. (ez szerepelt a bemutatkozás kb
2. mondatában, úgyhogy úgy döntöttem nem is olvasom tovább… de aztán
a bemutatkozást még is elolvastam) Igazából nem sokat értettem belőle,
ez lehet annak is köszönhető, hogy nem igazán érdekelt és csak
átfutottam az egészet. Írt vmi olyasmiről is hogy 2008ban változások
meg a fene se tudja. Na mindegy. Be is fejezem. Amúgy az tényleg
humoros számomra kicsit, hogy emberi ésszel fel nem tudjuk fogni hogy
hol van a világűr vége, de azt kijelentjük hogy tágul. De hova? a még
nagyobb világűrbe? Na nem értem. De valószínűleg nem is fogom
megérteni. Mint hogy azt sem hogy mi a fenének hordozzak ekkora
szövetcsomót a koponyámban ha fel se használom a nagyrészét. Mert az
addig oké, hogy kisgyerekkorban még nagy a regenerálódó (húú vagy 2
percembe került leírni ezt a szót) képessége, és ha kiveszik a fél
agyamat akkor is teljes értékű ember lehetek. De így 20 éves fejjel már
semmi haszna. Csak mégjobban megnehezíti az izmaimnak a dolgát, amikor
egy unalmas iskolai órán tartaniuk kell a fejemet. Szóval ilyesféle
idióta kérdéseim vannak mostanában. Majd csak kezdődik megint az az
időszak amikor kiakasztok (na nem a ruhát száradni) mindenkit magam
körül. Úgy kell nekik. Minek állnak szóba velem? :o) De most már nem
szabadulnak meg tőlem!!! :oP :o)
Még mindig a vicc, de a viccről eddig
még nem sokat értekeztem. Lehet hogy nem is ehez kapcsolódó címet
kellett volna adnom a bejegyzésnek. De most már nem írom át. Jó ez úgy
ahogy van. Na ez is egy vicc már komolyan. Valahogy hiába indulok el
egy gondolatmeneten, teljesen máshová lukadok ki. A kapcsolatok az
agyamban újabb emlékeket juttatnak eszembe és eltérítenek eredeti
utamról. Vagy micsodáról.
Amúgy arra jutottam keresztény szemmel,
hogy ez egyáltalán nem egy vicc. Ez véresen komoly. Legalább is az
üdvösség szempontjából. Ugyanis ha ebben a kozmikus vicc című életben
bűnös vagy és nem bánod meg a bűneidet és nem térsz meg Istenhez, hát
aládgyújtanak majd de rendesen. Ha viszont Istennek tetsző módon élsz,
hát határtalan áldásban lesz részed (függetlenül attól hogy a
világegyetem {lehet hogy abba az egyetembe iratkozok be legközelebb
hátha megtudok a tágulásról vmi okosat} tágul e vagy sem). Ha -csúnya
szó de jobbat nem találtam emlékeimben- világi szemmel nézem, a
tágulásnak nincs semmi jelentősége. Meg a vicc téma is elgondolkoztató.
Bár mostanság egyáltalán nem találom viccesnek az életem, inkább
siralmasnak, mégis el tudnám fogadni hogy mindanyian egy nagy vicc
áldozatai vagyunk. Egy vicc az egész hogy azért dolgozzam halálra magam
hogy ha 60 éves leszek akkor viszonylag jó nyugdíjjal vissza tudjak
vonulni. Vicc az egész párválasztás. Komolyan van még normális férfi a
világon? Aki nem egyik napról a másikra hagyja ott a másikat magyarázat
nélkül. Akinek megvan a maga értékrendje és álma de azt azért tudja a
kedveséhez igazítani. Aki ezek mellett nem papucs és nem lehet úgy
rángatni ahogy akarom. Aki tényleg férfi és tud irányítani egy
családot. De társ is. Egy vicc itt minden. Vicces hogy azért fizetek,
mert élek. Mert épp sikerült világra jönnöm. Vicces hogy azt szenvedem
el hogy a családomat hogy vágta át egy olyan gerinctelen alak (bár
anatómiailag nem az, de szívesen kicsontoztam volna mikor kideült hogy
hogy átvert mindannyiunkat és hogy megrövidített minket jó pár millió
forinttal). Vicces hogy ha én két hetet tanulok intenzíven egy
vizsgára, nekem nem sikerül elsőre, annak aki meg tanult rá két napot,
4est kap. Vicces hogy az albérletben van pár probléma és a főbérlő nem
képes elintézni, pedig már jópárszor szóltunk neki, de az albérlet
pénzt azt fizessük. Na de hogy nézzük a másik oldalt is. Vicces az
mikor elkezdek énekelni a boltban és mindenki olyan kerek beszélő
szemekkel néz rám ” Te jó ég. Ez a diliházból szabadult? Szívem nem
kéne szólni valakinek?”. Nagyon vicces volt mikor a számtech tanárunk
kielőzött minket a zebrán és átérve majdnem hasra vágódott de nagyon!!
:o) Szégyellem magam de majdnem sikítva röhögtem rajta. Vicces és
gyönyörű az mikor egy kismamának a pocija szó szerint hullámzik mert a
magzata annyira fészkelődik (na meg nem semmi látvány a féloldalas poci
sem :o) cukiii ). Vicces az is mikor egy óvatlan pillanatban mikor épp
szorgalmasan kattintgatom a tollam, eltalálom a kupakjával
(természetesen véletlenül) egyik évfolyamtársam. Hát rögtön leszállok a
földre, értelmes képet vágok a tanárra mint aki épp pont tudja miről
van szó, elnézést kérek, a kupakot visszahelyezem eredetileg neki szánt
helyére, és szépen álomvilágomba visszatérek. Emlékszek nagyon vicces
volt mikor EB-t néztem. Nem tudom már melyik meccsen volt. De a
focista kicsit megbotlott, elkezdett előrefelé dőlni. Látszott, hogy ha
nem kezd el gyorsabban futni akkor végigszántja keresztbe a pályát :o)
Nem tudom látott e már mindenki ilyet, vagy tapasztalt e. Számomra
nagyon vicces volt! :o))) Na meg még tudnék mesélni ilyeneket. De
lassan inkább zárom soraimat, mert nem sikerült egy nagyon értelmes
bejegyzésnek. Azért remélem mindenki kedvét leli benne. (vagy legalább
én :oP :o)))) )
Jó éjt mindenkinek! Kezeket a paplan
fölé! Ne igyatok mosatlan gyümölcslevet! És ne felejtsétek, hogy
Beethowen (nem tudom hogy kell leírni de mégse akartam Bétóvent írni) a
zene Mozartja!
Üdvözletemet küldöm manócskáimmal!!
Oldal ajánlása emailben
X