Mostanság kezdődött a VB. Bár lány vagyok, előszeretettel nézem a meccseket. Ugyan ilyen hévvel iszom a sört közben, és akár hangot is adok örömömnek, bánatomnak, vagy szerintem igazságtalannak vélt döntéseknek. A foci jó. Azt hiszem legalább is. Bár mit látunk? Sok pasi, egyetlen bőrlabda után futkosnak hogy az ellenfél kapujába lőjjék azt. Mindezek mellett jó esetben is csak egy-két kékzöldlila foltokkal mennek majd a következő meccs helyszínére. Rosszabb esetről nem tárgyalnék, mindenkinek a saját tapasztalataira illetve képzelőerejére bízom :o)
De hogy is jön ide az ember értéke? A sportkommentár megemlítette pár játékosról, hogy mennyit is érnek. Egyik másik, mivel már 30 vagy afölött járnak, ettől többet nem, sőt talán kevesebbet fognak érni hamarosan. Úgy éreztem magam mintha egy használtautó kereskedésben lennék. Vagy bútorboltban, ahol leakciózzák a már régóta árult termékeket. Értem én hogy ez sport… de úgy kell bánni emberekkel mintha tárgyak lennének amiket kényünkre kedvünkre megvehetünk, megvárhatjuk míg leakciózzák őket, hazavihetjük őket, felöltöztethetjük őket, végül is mi mondjuk meg neki mit csináljon, azt hogyan csinálja. ÉS ha nem tetszik neki a feltétel ami miatt jelen lehet felemelő közösségünkben, akkor kidobjuk. Visszavisszük a bútorboltba, elvisszük egy használtautó kereskedésbe és lecseréljük egy jobbra, fiatalabbra, szebbre, ügyesebbre. Egy olyanra ami kevesebbet fogyaszt és több hasznot hoz.
Hálát adok az Úrnak, hogy én nem ilyesmi munkát végzek. Bár valószínűleg akinek főnöke van, ezt mind átéli… mégis, a foci világában ez most nagyon szemet ütött. És csodálkoznak a szakemberek hogy ennyi embernek szüksége van pszichológusra, pszichiáterre? Vagy egyéb kezelésekre.
Mi hogy érezzük magunkat hasonló helyzetben? Én már ezt végiggondolva is rosszul vagyok… ez egy szörnyű világ :o) De azért meg lehet találni a szép oldalát is. Csak sose adjuk fel a kutatást. Szeretteinkkel pedig éreztessük valódi értéküket. Hát ennyi mára :o)
Az ember értéke…
2010 június 18. | Szerző: Yumi
Mostanság kezdődött a VB. Bár lány vagyok, előszeretettel nézem a meccseket. Ugyan ilyen hévvel iszom a sört közben, és akár hangot is adok örömömnek, bánatomnak, vagy szerintem igazságtalannak vélt döntéseknek. A foci jó. Azt hiszem legalább is. Bár mit látunk? Sok pasi, egyetlen bőrlabda után futkosnak hogy az ellenfél kapujába lőjjék azt. Mindezek mellett jó esetben is csak egy-két kékzöldlila foltokkal mennek majd a következő meccs helyszínére. Rosszabb esetről nem tárgyalnék, mindenkinek a saját tapasztalataira illetve képzelőerejére bízom :o)
De hogy is jön ide az ember értéke? A sportkommentár megemlítette pár játékosról, hogy mennyit is érnek. Egyik másik, mivel már 30 vagy afölött járnak, ettől többet nem, sőt talán kevesebbet fognak érni hamarosan. Úgy éreztem magam mintha egy használtautó kereskedésben lennék. Vagy bútorboltban, ahol leakciózzák a már régóta árult termékeket. Értem én hogy ez sport… de úgy kell bánni emberekkel mintha tárgyak lennének amiket kényünkre kedvünkre megvehetünk, megvárhatjuk míg leakciózzák őket, hazavihetjük őket, felöltöztethetjük őket, végül is mi mondjuk meg neki mit csináljon, azt hogyan csinálja. ÉS ha nem tetszik neki a feltétel ami miatt jelen lehet felemelő közösségünkben, akkor kidobjuk. Visszavisszük a bútorboltba, elvisszük egy használtautó kereskedésbe és lecseréljük egy jobbra, fiatalabbra, szebbre, ügyesebbre. Egy olyanra ami kevesebbet fogyaszt és több hasznot hoz.
Hálát adok az Úrnak, hogy én nem ilyesmi munkát végzek. Bár valószínűleg akinek főnöke van, ezt mind átéli… mégis, a foci világában ez most nagyon szemet ütött. És csodálkoznak a szakemberek hogy ennyi embernek szüksége van pszichológusra, pszichiáterre? Vagy egyéb kezelésekre.
Hát ennyi mára :o)
Oldal ajánlása emailben
X