2007 november 30. | Szerző: Yumi

 Jó rég írtam már megint…. pedig többet akartam írni…. örülök hogy kommenteztek :o) legalább tudom nem csak magamnak írok… és talán még sorstársakkal is “összefutok” itt…. egy szó mint száz, köszönöm hogy olvastok… illetve hát a blogomat… vagy mi ez….

Mostanság nem túl sok minden történik velem…. hajtás ezerrel… az sajnos van… vizsgák vizsgák hátán…. és egészen februárig ez fog menni…. idegroncs leszek az tuti… már most sem vagyok teljesen jól…. már most úgy érzem hogy a tartalékaim elfogytak… mi lesz ezután ?!?!?!?!?! bele se merek gondolni…. szóval tanulok éjjel s nappal… na jóó igeen most éppen nem :o) meg amikor a kedvesemmel beszélgetek…. meg amikor takarítok (kínomban) és főzögetek (szintén kínomban)…. és mikor azon gondolkozok mit adjak a barátaimnak karácsonyra (ezt nem kínomba végzem… kivételesen)…. szóval ezek kivételével többnyire tanulok…. esélyes az áttanult Karácsony is… pedig nem ezt terveztem…. de ha muszáj, hát akkor muszáj…. azért szakítok időt hogy amagam kis csendességében, meghittségben próbáljam tölteni a karácsony egy részét… illetve hát a családommal….

Nincsenek túl jó napjaim sem mostanság…. bár igazából…. különösebb oka nincs….néha, mikor túl sok időm van godolkodni, jönnek kusza és buta gondolatok…. mint mindig… nem nagyon lepnek meg igazából…. csak nem jó ez…. sokat rágódok dolgokon…. félek hogy a rövidebbet húzom megint és megint és megint….  félek a csalódástól, a  fájdalomtól…. és mindentől amitől rosszabb lehet a lelki világom…. egyszerűen a legszívesebben beburkolóznék…. és senkinek az ég világon meg se nyílnék…. hogy ne érhessen fájdalom…. bár valószínűleg ezzel még nagyobb fájdalomnak tenném ki magam, hiszen akkor hogy érezném az emberek felém irányuló szeretetét? és hogy adhatnék akkor én szeretetet akárkinek is? sehogy…. pedig szeretnék szeretni és szeretve lenni…. ez minden vágyam, hogy szerethessek valakit….örökkön örökké…. nem vagyok még túl idős… és lehet hogy velem egykorú társaim jó része furcsán néz(ne) rám…. de én most is arra vágyom hogy…. hogy ne legyek úgymond szabad…. szeretnék egyetlen olyan férfit akit szerethetek életem végéig…. most úgy érzem meg is találtam…. csak még nagyon friss ez a dolog, hiszen 3 hónapja és 3 napja ismerem őt…. nem hosszú idő, tudom…. de úgy érzem szeretem…. és most nem tudnám elképzelni nélküle az életem…. és ennek örülök…. úgy érzem ő is szeret…. :o) és mégis félek…. félek hogy rossz vége lessz…. pedig most nem bírnék ki egy újabb csalódást…. volt hogy vitáztunk…. és azt írta hogy majd pár hét múlva beszélhetünk erről (mármint a vitánk tárgyáról), de most nincs miről beszélnünk….. mihelyt elolvastam, elsírtam magam…. nem tudom úgy elképzelni az életem hogy ő ne legyen benne…. nem tudom úgy elképzelni a napom, hogy ne beszélhessek vele…. nem perceket… órákat…. minden egyes négyzetcentiméteremmel szeretem őt…. és nem bírnám elviselni az elvesztését…. na de örülök annak hogy most itt van      most is épp őt várom    dolgozik a Drágám….

Na jóóó nem csak róla beszélek már :o) esett ma a hó :o) lett kb 10 cm :o) hóembert még nem lehetne építeni belőle, de azért kezdetnek nem rossz :o) szerintem :o) remélem fehér karácsonyunk lesz :o)

Azt hiszem így gyorsan be is fejezem most… álmos is vagyok, és még tanulnom is kell….

Jó éjt mindenkinek….

Egy veszélytelennek semiképp sem mondható nap…

2007 november 4. | Szerző: Yumi

 Katasztrofális volt a mai napom…. nem túlzok!!! Tényleg… hát higyjetek nekem :o)

De kezdjük is az elején… felkeltem olyaaaaaaan 9 körül… egy órával később (természetesen még az ágyikómban szundikáltam) felhívtam a most számomra legfontosabb embert… félig kómásan, de beszéltünk egy órát :o)  (igeeen tudoooom eddig még nincs semmi rossz sem a napomban :oP várd ki a végét :oP ) szóóóval…. miután letettük a telefont, elkezdtem készülődni, ugyanis ma unokaöcsém névnapját ünnepeltük (ami pontosan 1 hét múlva lesz… de nem baj… ) hajmosás és zuhanyozás…. majd hajszárítás…. (kb fél órán keresztül csak hajat szárítottam!!!! én sem értem miből van a hajam hogy eddig kell szárítani…) majd ruciba bújás következett… szépen illatosan frissen (?!?!) és üdén (?!?!?!?!?!?!) elindultunk unokatesómékhoz… természetesen én vezettem… lehet hogy kár volt… ugyanis, alig hogy akartam kifordulni a faluból (szépen körbenéztem meg minden) jobbról (én jobbra fordultam) szóval jobbról valami őrült (ráadásul kanyarban) repesztett vagy 90-el, átjött az én sávomba így majdnem belémhajtott… hát jó kis szívroham így az elejére nem mondom… gyereke ti sose csináljatok ilyet!!!!! mindenki maradjon a saját sávjában !!!! főleg beláthatatlan kanyarokban!! mert könnyen baj lehet belőle… még jó hogy volt annyi lélekjelenlétem hogy rátapossak a fékre… na ugye hogy érlelődik már ez a rossz nap… utána nem volt semmi gond..  azon kívül hogy egész úton arra figyeltem jön e valami… na de odaértünk szerencsésen (huhhhh, homloktörlés) másik unokatesómék már ott voltak… nagynéném kínált kajával… egyáltalán nem voltam éhes úgyhogy kihagytam… egy kis sütit ettem, de hányingerem volt úgyhogy onnantól kezdve az ég világon semmit nem ettem… hogy őszinte legyek alig vártam hogy hazaérkezzünk… a kedvem se volt túl jó egész nap, meg az az őrült (talán) BMW-s a frászt hozta rám és nem tudtam szabadulni az emlékképektől… na olyan 3 óra körül takarodót fújtunk!! illetve hát én, hogy én indulok (anyának és apának intéztem e szavaimat), és aki jön jön, aki nem, nem… na akkor elkezdtünk mozgolódni, jött nagyim is őt hazafelé “kidobtuk”… szóóval szépen döcögtünk nagyimék felé… félúton, találkoztunk egy busszal … (naná hogy annak is pont akkor kell mennie mikor én vagyok az utakon és ráadásul rossz napom is van!!!) az egyik megállóban megállt… én is mert láttam hogy indexel, hogy jönne is kifelé… na egy mami a buszmegállóból elkezdett sétálni az út felé… hát, hogyha nem kapom el a kormányt elütöm… mondjátok meg… miért nem lehet szétnézni mielőtt hazafelé indulunk?!?!?!?!?!?!?!?! (ez volt ugye a második rossz dolog a mai nap…) nagyon kicsin múllt ez is hogy ne legyen baleset…. na de ezt is megúsztuk.. nagyimat is “kidobtuk”… szépen (most még lassabban) döcögtünk tovább hazafelé…. mindenhol bőven sebességhatáron belül autókáztam… amúgy se szoktam száguldozni… de ezek után meg!!!! Szépen mentem a faluban (még nem az enyémben!) erre látom hátam mögött vagy 3 autó van… láttam, hogy amelyik közvetlenül mögöttem van, ki akar előzni… láttam is ahogy húzott el mellettem… erre, úgy bevágott elém, hoyg megint csak a szívroham kerülgetett!!!!! van egy olyan érzésem hogy csak pár centin múlott ez is…. na ezzel vége is… ennyi a mai rossz napom történése …

Tanulság: VIGYÁZZATOK NAGYON!!!!

SZEMEKET KINYITNI DE NAGYON NAGYON!!

jó éjt :o)