Depresszió: Aki érdekel
2007 december 24. | Szerző: Yumi
Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól,
De máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból,
Hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet , hogyha van
Olyan aki mellett én is elviselem magam.
Talán még földhöz vágna, ha csalódnom kéne
Ezért hát arra kérlek, hogy legyél őszinte!
Ébressz fel engem legbelül,
Hadd higyjem újra szentül,
Nem kell hogy gyűlöljem magam.
Köztük, de mégis kívül,
Hadd üvöltsem nekik hírül,
Hogy nekem újra társam van.
A világot beoltanám sokszor, a vachcinám: szeress,
De máskor a világ olt be engem és senki nem keres.
Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped,
Mert aki folyton karanténban él, végül magába reked…
Adok és elbírok még sok mindent, ha kell,
Ha az aksim utántölti az aki érdekel!
Ébressz fel engem legbelül,
Hadd higyjem újra szentül,
Nem kell hogy gyűlöljem magam.
Köztük, de mégis kívül,
Hadd üvöltsem nekik hírül,
Hogy nekem újra társam van.
Ünnepek meg miegymás…
2007 december 23. | Szerző: Yumi
Közelednek nagyon erősen az ünnepek… hogy őszinte legyek, várakozáson aluli az izgalmam… lehet bennem van a hiba? Lehet. De jelenleg semmi kedvem az ünnepekhez. Holap fát díszítünk. Remélem az jó lesz. Kicsit várom. Aztán unokatesózás 1000-rel. :o) De nem biztos hogy olyan fergeteges ünnep lesz ez a mostani. A szilveszterről már ne is beszéljünk. Szerintem itthon fogok ülni és egymagam iszogatom a gyümilevemet meg hasonlók. Nincs kedvem kimozdulni meg igazából nem is hívtak. De bulizni nem szeretek, bálba meg azért nem megyek egyedül. A párom sztem a barátaival lesz. Meg is értem, legyen velük. Bulizzanak egy jó. Meg érdemel egy kis kikapcsolódást. Sajnos messze van tőlem :o( és nagyon nagyon nagyon nagyon és még annál is jobban hiányzik nekem. Nagyon, túlságosan is szeretem. Mármint nem úgy értem hogy jobban mint megérdemelné. Csak félek. Egyre nagyobb a bukás veszélye. És nem tudom mennyire bírnám ki ha elveszíteném. Szívem minden szeretetével szeretem. El se tudom mondani mennyire. És jó lenne ha ő is elhinné. Mindig kérdezi hogy biztos szeretem? Egyszer megkérdezi az ember, ok. De ő folyamatosan kérdezi. Így gondolom nem hiszi el hogy ennyire szeretem. Vagy nem tudom. Néha nagyon elszomorít. Tegnap azzal jött, hogy ő magányos. Hát majdnem sírva fakadtam. Nem értem akkor milyen szerepet tulajdonít nekem az életében. Én is az voltam 19 évig. De mióta itt van nekem, azóta nem érzem ezt. Messze van, de van nekem. Erre ő azzal jön hogy magányos. Tényleg nem értem mit akar tőlem. Mit vár tőlem. Teljesen szomorú lettem. Talán ha így érzi akkor közelebb kellene keresnie magának vkit. Megszakadna a szívem ha tényleg ezt tenné. De én csak azt szeretném hoyg boldog legyen. Nem valószínű hogy ezt fel bírom neki vetni. Félek azt mondja oké. Bár hogyha szeret akkor nem fogja ezt mondani. És én elhiszem hogy szeret. Minden tette ezt tükrözi. Majdnem otthonmaradt csak miattam (azért majdnem mert mondtam hogy menjen nyugodtan itthon leszek egész nap, bármikor megtalál). Azt mondta kapok vmit karácsonyra :o) talán ez az egyetlen jó lesz az egész ünnepben. Hiányzik nagyon nagyon. Nem bírok és nem is akarok nélküle élni. Sose éreztem még ilyet. Megrémít kicsit ez a hatalmas érzés. Tegnap a halálomra készültem mert azt mondta lehet nem ér haza csak ma délelőtt valamikor. Szenvedtem egész nap. Becsomagoltam mindenki ajándékát, az összes családtagét. Annyit elárulhatok hogy nem volt épp kis munka :o) segítettem anyunak sütiket csinálni, meg főzni, meg takarítottam, egyszóval próbáltam eltölteni az időmet. Aztán este hazaért :o) és úgy megörültem neki hoyg elkezdtem könnyezni :o) most is már nagyon várom hogy jöjjön.
Na de teljesen eltértem a tárgytól. Szóval várom hogy csendesen elteljenek az ünnepek, és végül is ez az év. Láttam, hogy a Naplóban az volt a kérdés, hogy jobb lesz e a 2008-as év. Az én szerény véleményem szerint nem lesz jobb. Bár mindenkié olyan lesz amilyenné alakítja. Nem is igazán tud érdekelni milyen lesz. Kikészít a sok vizsga. És minden tanár ott próbál velünk kitolni ahol csak lehet. jó kis kilátások a 2008as év első hónapjára. Na de mind1. A legszívesebben elmenekülnék. Fontolgatom is hogy kimegyek egy évre önkéntes munkára. IGEEEN tudoooom menekülök. Igen, bevallom ez van. Menekülnék ahová csak tudok. De még kell kicsi elhatározás. Aztán a döntés. Na de majd meglátjuk mi lesz ebből.
Most inkább megyek.
Ha addig már nem írnék akkor Áldott Karácsonyt mindenkinek!!!!! :o)
Már nincs sok hátra…
2007 december 27. | Szerző: Yumi
Mármint ugye az évből nincs már sok…. és nem is bánom… legyünk már ezen túl végre… nem bírom… kezdek megint besokallni mindentől… és ez olyan rossz érzés… rossz gondolatok meg minden… nem találom a helyem… elveszettnek érzem magam… isznyatosan rossz ez az érzés… mintha egyedül ülnék egy szobában és senkit nem érdekelne hogy én is vagyok ezen a világon… senkinek nem kívánom azt az érzést mai bennem van… úgy érzem annyira rossz minden bennem, hogyha egy virág mellé állnék, az azon nyomban elhervadna… semmi életkedv nincs bennem… nincs lelki társam… nincs olyan akinek ezt elmondhatnám… illetve van… de vmiért nem tudom… emésztem magamban… minden emésztek magamban… pedig van egy párom…. és tudom benne megbízhatok… néha küzdök ezzel, de próbálok teljesen megbízni benne… és már nem is az bánt amúgy, hogy esetleg megbántanak és visszaélnek azzal mások amiket mondok nekik… hanem talán már attól félek, hogy egyszerűen nem kíváncsi senki arra, mi van bennem mik a gondolataim… és ez talán még szörnyűbb… az érzés hogy senki se kíváncsi rám… szétfeszít ez az érzés… elmondhatalanul fáj… minden este sírógörcsöm van… nem bírom… kell vki segítsége… tudom hogy kell vki aki meghallgat mert ez így nem megy… nem bírom tovább… egyszer csak vége lesz… és bárcsak vége lenne már ennek… nem nekem találták ki az életet… nem értem miért lettem… nem értem az Úrnak mi a célja velem… ha csak ez, hogy ennyire szenvedjek inkább vegyen magához… egyszerűen kifogytam az energiából… nem bírom már sokáig, érzem… lassan teljesen menthetetlenül magamba fogok zuhanni… és onnan senki ki nem menthet… úgy szeretnék mindenről beszámolni a páromnak… de egyszerűen nem megy… volt egyszer egy kedves barátom akivel mindent meg tudtam beszélni… de azóta senki… és ez már nagyon rossz… bánt hogy nem tudok a kedvesemnek elmondani mindent… gondolataimat, érzéseimet… és mindent… de most még elég furcsa is ez, hogy nem vagyok egyedül… és hogy hozzá bármikor mehetek… másrészt meg nyilván az előbb említett kis problémám, hogy félek, nem érdekelné a dolog, nyilván ez is közrejátszik… ezért kezdtem amúgy blogot írni… valahogy ki kell adnom magamból a dolgokat… és ez tűnt a legjobb megoldásnak… szóval igazából magamnak készült, hogy könnyítsek a terheimen… ez is már csak egy menekülés volt szerintem… itt nem konkrét személyhez beszélek, hanem csak írok… aki olvassa olvassa aki nem nem… azért remélem valakinek még a hasznára is válnak az “írásaim”, de legjobban azt remélem nem ártok másoknak ezzel…
na de teljesne elkanyarodtam… megint… szóval alig várom hoyg vége legyen az évnek… alig várom hogy teljenek a napok… alig várom hogy… nem is tudom… nem várok semmit… csak hogy teljenek a napok… nem éltet semmi… el vagyok falazva a világtól… együtt élek a kis zenéimmel és ennyi… semmi sem fontos… csak ez a fájdalom a lelkemben ne lenne… csak ez ne lenne… nem akarok érezni… nem akarok semmit érezni… meg akarok ettől szabadulni!!!!!! ha csak egy napra is… el akarok menekülni oda ahol nincsenek érzések és nem kell azokkal foglalkozni…. ahol nem bánthatnak mások… ahol nem érhet semmi rossz…. tudom hoyg ilyen nincs… pedig milyen jó is lenne ha lenne… kapásból összecsomagolnék és mennék is legalább egy hónapra… lehet hogy akkor meg az lenne a rossz? hiszen za ember ettől ember, hogy érez… szeret és gyűlöl… boldog és szomorú… vidám és mérges… és attól is ember hogy gondolkodik… gondolkodik a nap eseményeiről… visszapörget eseményeket ami örömet okoz neki vagy bánatot… ez megy egész életünkben… persze a jövő felé is tekintünk… tervezgetünk… én is tervezgetek… de néha úgy érzem felesleges… hiszen ha úgyse sikerül megvalósítani akkor meg minek… és sok nem úgy tűnik hogy meg akarna valósulni… már régóta, illetve már egy ideje vannak család iránti vágyódásaim…férjet szeretnék és gyerekeket… tudni hoyg tartozok valakihez, valakikhez… tudni hogy van egy otthonom ahol várnak… ahol vacsorát főzhetek, ahol gondoskodhatok azokról akiket legjobban szeretek… és ahol viszont törődést kapok… persze nyilván annak is vannak nehéz részei… de erre vágyok… viszont jelenleg szenvedek mert nincsenek ezek meg… és a legkevésbé szenvedni akarok… elég volt hogy több mint egy évig folyamatosan küzdöttem mindenért és megharcoltam az életemet… belefáradtam… nyugtot akarok… na de azt hiszem befejezem… nem fárasztok senkit… az új év talán változást hoz… talán… talán nekem is tennem kell ezért…
jó éjt mindenkinek….
Oldal ajánlása emailben
X