A minap, egész pontosan pénteken, üzemorvoshoz kellett mennem. Munkahelyem közölte, legyek szíves eltolni a fenekem odáig és leigazoltatni hogy alkalmas vagyok a munkára. Rendben! Felkerekedtem, még bőven a madarak ébredése előtt. Tüdőszűrővel kezdtem. Egy hölgynek kettővel előttem a sorban, volt némi gondja a leletkiadással. mögém beállt egy másik hölgy a sorba. Amint akadt mögötte is egy beszélgetőpartner (nem kellett ehhez csupán 1 perc maximum), azonnal odafordult, és rettenetes 2 perc várakozás után félhangosan elkezdte mondani hogy a leletkiadóban a dolgozók mennyire kényelmesek, hogy neki mennyi sok dolga volna és hogy ő mennyire sietne. Két perc az életéből el lett eddig véve, és ő mennyire fel van háborodva, mert nem futkározik mindenki ide oda az emberek kénye kedve szerint. Én csak hallgattam, vártam a soromra, eszembe se jutott hogy bosszankodjak. Pedig megtehettem volna, hogy szólok, ne haragudjanak, egészségügyi dolgozó vagyok. És mi történt volna? soron kívül kiszolgálnak, és dalolva megcsinálják a tüdőszűrőm. De nem, a sorom kivártam, és figyeltem az embereket, akik mindig mindent jobban tudnak a másiknál. Fél órával később (miután befizettem 1000 ft-ot azért hogy munkaalkalmassági célból a tüdőszűrőm megcsinálják), leültem várakozni. Egy hölgy mellé ültem. Elkezdett olyan hangon beszélni, mint aki ellen valami nagy vétséget követtek el. Elmondta, hogy ő már 3 éve nem volt tüdőszűrőn és mi az hogy nem küldtek neki levelet erről. Hááát őőő… ez minden ember saját lelkiismeretén alapul?! Mind1, nem tudtam neki mit mondani, én csak végighallgattam amit mondott, majd elmeséltem egy két tapasztalatomat a kórházban dolgozókról. Végül is egész jól elbeszélgettünk.
Később, az üzemorvosnál. Nagy sor nem volt. Leültem. Kabátom levettem, felakasztottam. A holmimat gondosan elhelyeztem, és türelemmel vártam. Körülöttem mindenki (3 ember) csak fújtatott. Nyüszögött. Mindenkinek volt valami gondja, csak nem mondta. Mindenki ment volna már. Pedig nem ment lassan a sor.
Azt hittem eddig, hogy a magyarok az idők során megtanultam sorban állni. Ez tegnap nem bizonyosodott be. De azért az is meglepő volt számomra hogy az emberek ennyire türelmetlenek is tudnak lenni. Dolga, és sokkal jobb és értelmesebb dolga mindenkinek volna, mint a sorban állás. De kérem… muszáj fél8kor a kórházi dolgozókat szidni azért mert nem megy futószalagszerűen minden? De ha így egyesek jobban érzik magukat… akkor csak tessék. Én inkább olvasok amíg várok a soromra, attól még talán okosabb is leszek.
Általános mentalitás?
2010 november 6. | Szerző: Yumi
A minap, egész pontosan pénteken, üzemorvoshoz kellett mennem. Munkahelyem közölte, legyek szíves eltolni a fenekem odáig és leigazoltatni hogy alkalmas vagyok a munkára. Rendben! Felkerekedtem, még bőven a madarak ébredése előtt. Tüdőszűrővel kezdtem. Egy hölgynek kettővel előttem a sorban, volt némi gondja a leletkiadással. mögém beállt egy másik hölgy a sorba. Amint akadt mögötte is egy beszélgetőpartner (nem kellett ehhez csupán 1 perc maximum), azonnal odafordult, és rettenetes 2 perc várakozás után félhangosan elkezdte mondani hogy a leletkiadóban a dolgozók mennyire kényelmesek, hogy neki mennyi sok dolga volna és hogy ő mennyire sietne. Két perc az életéből el lett eddig véve, és ő mennyire fel van háborodva, mert nem futkározik mindenki ide oda az emberek kénye kedve szerint. Én csak hallgattam, vártam a soromra, eszembe se jutott hogy bosszankodjak. Pedig megtehettem volna, hogy szólok, ne haragudjanak, egészségügyi dolgozó vagyok. És mi történt volna? soron kívül kiszolgálnak, és dalolva megcsinálják a tüdőszűrőm. De nem, a sorom kivártam, és figyeltem az embereket, akik mindig mindent jobban tudnak a másiknál. Fél órával később (miután befizettem 1000 ft-ot azért hogy munkaalkalmassági célból a tüdőszűrőm megcsinálják), leültem várakozni. Egy hölgy mellé ültem. Elkezdett olyan hangon beszélni, mint aki ellen valami nagy vétséget követtek el. Elmondta, hogy ő már 3 éve nem volt tüdőszűrőn és mi az hogy nem küldtek neki levelet erről. Hááát őőő… ez minden ember saját lelkiismeretén alapul?! Mind1, nem tudtam neki mit mondani, én csak végighallgattam amit mondott, majd elmeséltem egy két tapasztalatomat a kórházban dolgozókról. Végül is egész jól elbeszélgettünk.
Később, az üzemorvosnál. Nagy sor nem volt. Leültem. Kabátom levettem, felakasztottam. A holmimat gondosan elhelyeztem, és türelemmel vártam. Körülöttem mindenki (3 ember) csak fújtatott. Nyüszögött. Mindenkinek volt valami gondja, csak nem mondta. Mindenki ment volna már. Pedig nem ment lassan a sor.
Azt hittem eddig, hogy a magyarok az idők során megtanultam sorban állni. Ez tegnap nem bizonyosodott be. De azért az is meglepő volt számomra hogy az emberek ennyire türelmetlenek is tudnak lenni. Dolga, és sokkal jobb és értelmesebb dolga mindenkinek volna, mint a sorban állás. De kérem… muszáj fél8kor a kórházi dolgozókat szidni azért mert nem megy futószalagszerűen minden? De ha így egyesek jobban érzik magukat… akkor csak tessék. Én inkább olvasok amíg várok a soromra, attól még talán okosabb is leszek.
Oldal ajánlása emailben
X