Élek, de minek….

2007 május 1. | Szerző: Yumi |

 meglepő számomra, de nem is rég ez a mondat jutott az eszembe…. voltam már rossz kedvű, de ilyenen még sose gondolkodtam….. de most eljutottam idáig…. igen tudom, meg kell látni a szép dolgokat az életben…. én próbálom…. minden erőmmel ezen vagyok….. próbálom meglátni Isten gyönyörűségét a Földön…. a nap melengető 
sugarait…. a gyönyörű kék eget…. a szebbnél szebb virágokat…. azt a finom illatot ami 
a rétek ontanak magukból….. (nevetséges vagy sem) kimondhatatlanul ceretem a frissen vágott fű  illatát…. szeretem nézni ahogy a csodálatos pillangók repkednek…. szeretem a madarak
csicsergését….. a friss szellőt… ahogy símogatja az arcom…. szeretem érezni azt a nyugalmat amit a természet ont magából….
aztán szeretem a szüleimet…. és a barátaimat…. akik nagyon sokat segítenek nekem…. 
és még sokmindent szeretek…. szeretem a fagyit 🙂 vagy épp a nyalókát…. és ezek is jó dolgok…. de ma egyik sem sokat segít a kedvemen….. mostanság összeborultak az esős fellegek felettem…. és életembe először tényleg eljutottam addig a feltevésig, hogy élek, de minek…. minek élek én…. nem tudom…. nem tudom mi célja az életemnek…. nem tudom Istennek mi célja az életemmel ( ami elég rossz szvsz)… nem érzem hogy idevaló lennék….. nem szeretem ezt a világot ahol mindenhonnan bántás ér…. de én sem vagyok külömb….. pedig szeretnék… de én is csak ember vagyok….. megpróbálok mindenkit szeretni Isteni szeretettel…. mert ez csak úgy megy…. nincs senki akit utálnék…… aminek nagyon örülök…. és Isten segítsége nélkül ez nem menne…… de ma szörnyű dolgon gondolkodtam…. tegnap egy számomra kedves ember…. eléggé beszólt…. és nagyon fájt a lelkemnek…. én arra törekedtem hogy szeressem, mert szeretethiánya van….. kedves voltam vele….. (úgy gondolom) nem bántottam meg…. nem szóltam be neki…. sokszor Istenhez fohászkodtam hogy ne szóljak vissza neki, mert nem érdemli meg…. néha tényleg nagy erőfeszítésembe tellett… de mindig szerettem vele beszélgetni… mindannak ellenére hogy sokszor elég keményen beszólt nekem…. mégis kedvelem….. a mai napig nem értem hogy ez hogy lehet…. de kedvelem őt…. de tegnap betelt a pohár… de tegnap sem szóltam neki vissza…. csak elköszöntem tőle és leléptem…… úgy gondoltam így a legjobb…. utálok embereket megbántani…. épp ezért elszámolok 10 ig mielőtt cselekszem…. 
ami megnehezíti ezt, az az, hogy eléggé hirtelen haragú vagyok…. de már egész jól megy ez a visszafogom magam dolog….. amiért szintén hálás vok az Úrnak…. 
szóval…. ma miután az élek, de minek gongolaton túljutottam, eszembe jutott a kedves beszólós srác…. és annyira dühös lettem…. dühös lettem rá, mert úgy éreztem nem érdemeltem meg tőle…. aztán dühös voltam magamra, mert hogy nem szóltam neki jól vissza…. aztán álljt parancsoltam magamnak…. “Mondd cska min gondolkodsz? De
ez nem te vagy!!! Miért akarsz megbántani egy embert? Csak mert ő megbántott téged?! ” ilyen és hasonló gondolataim voltak…. aztén szépen lenyugodtam…. 
most ott tartok, hogy nem haragszom rá….. ami azért a “beszólok neki de nagyon” stádiumtól lényegesen jobb :))) 
nah így a végére még talán jobb kedvem is lett…. már egy mosolyt eleresztettem :))) ami nem kis teljesítmény ahoz képest hogy milyen voltam 3 órával ezelőtt…. majd csak lesz vmi…. úgy még sose volt hogy ne lett volna sehogy… nemigaz? :DDD nah ezzel zárom is soraimat nagyon gyorsan….
jó éjt és szép álmokat :))