A csodás hónap…

2010 október 7. | Szerző: Yumi |

 Előző bejegyzésem nem bővült a belenyugvással… mert nem volt rá szükség… 4 hónap után újra egymásra leltünk. A versírós korszakomnak ezzel vége is szakad, azt hiszem ezt senki sem bánja 🙂 Én sem! úgysem tudok verset írni, de az érzelmek nagyon feltorlódtak bennem, így le kellett vezetnem. Az elmúlt időszak viszonylagos nyugodtságban telt. A kedvem rég volt ilyen jó. Rég voltam ennyire feltöltve. Ez Neked köszönhető Kedves. Kapok megint belőled, s te is belőlem. Szükségem van rád és úgy érzem neked is rám. Legjobb érzés mikor az emberre valakinek szüksége van. A legjobb érzés amikor az ember érzi hogy hasznos a másik életében. Persze mint mindennek ennek is van árnyoldala. Nem élek már tündérmeséket. Már nem hiszek bennük. Nem hiszek a tökéletes szőke herceg fehér lovon-ban. Te nem vagy tökéletes, szőke sem vagy és lovad sincs. Mégis szívemnek legkedvesebbje vagy. Az űr ami volt bennem míg nem voltál nekem, most betöltődött. Ez a megnyugvás… ez nagyon jó érzés… Tudom hogy minden nap vársz rám valahol. Én is várok Rád… Szüntelen… el nem múló hévvel. Szívem mindig reméli, egyszer csak az enyém leszel…

Szívem minden szeretetével…. ölellek… csókollak…