Csak gondolatok…

2011 február 17. | Szerző: Yumi |

 A kedvem ma olyan semilyennek mondható, mihelyt kinézek az ablakon. Újabb 5 cm hó… Ha mondhatok ilyet (márpedig fogok), nekem a télből már bőven elég volt. Kedves tavasz, jelentkezz, jelentkezz. A front miatt kissé nyűgös is vagyok. A melózáshoz ma nincs kedvem. Ez a melankólikus érzés viszont csak addig tart, amíg egy olyan ember fel nem bukkan valahol (és itt most abszolút konkrét emberre gondolok), akit igazán kedvelek. Ha csak rá gondolok is elmosolyodok, és kisüt a nap 🙂 A nap máris szebb lesz, legalább is amíg felidézhetem a beszélgetéseinket. Ez segít átvészelni a magányos napokat. Ez segít az érzelmi stabilitás fenntartásában. Apró dolgok amik miatt talán sokan bolondnak nézhetnek. Mégis nekem oly sok erőt adnak. Bolondnak nézhetnek mert az általam szeretett férfi sohasem lehet az enyém. Így a szívemet valahogy muszáj vagyok megtartani. De ez nagyon nehéz. Nehéz nem odaadni magamból mindent a legtökéletesebb férfinak akit eddig valaha is ismertem. A sors kegyetlen játéka ez. De minden együtt töltött percből magamnak elteszek annyit amennyit csak tudok. A szívemnek és lelkemnek apránként adagolom, hogy ritkábban érjen fájdalom a birtoklás hiánya miatt… 🙂 Kétségbe esve nem vagyok, biztos oka van annak hogy ő az enyém nem lehet. Az igazi biztos vár valahol. (jó ezzel nyugtatni magam) A szívemhez az út nyitva, a lelkem kis virágoskertje karbantartás alatt van, s ezért én oly hálás vagyok. Egyszer majd ezt a tökéletes férfit el kell engednem és akkor talán majd úgy érzem, menten meghasad a szívem. Úgy hiszem, minél hosszabb ideig tartom kis szivemben, ez annál fájdalmasabb lesz, de én most boldog vagyok. Még ha nem is teljesen kibontakozva, de szerethetek valakit, és ő is szeretget engem. Irántam való kívánalmát kifejezve lelkem kicsi virágait életben tartja, hogy el ne sivárosodjak. Mindig hálás leszek ezért. Oly sok szép percet kapok. Annyi nevetést, és meghitt pillanatot. Most nyugodt vagyok, csordultig tele szeretettel, és alig várom hogy a nap folyamán újra és újra ebből adjak neki.

S csak úgy halkan írom, épp hallhatóan… 
                         …. örülök nagyon Neked ….
                                                       Szeretlek…