Egy érzelmes nap

2011 július 21. | Szerző: Yumi |

 

Ma valahogy különösen érzelmes hangulatban vagyok. A hét előző részében semilyen volt a hangulatom, szó szerint, most átváltottam. Többet is mosolygok ma, pedig a nap még szinte el sem kezdődött. Felébredni nem volt jó, a napi rutint így is csak később sikerült elkezdeni mint egyébként szoktam 🙂

Általában 6kor ébredés, tv bekapcs, pici lusti, aztán uzsgyi, gép picit bekapcsol, körbe szoktam nézni néhány helyen. Zuhanyzás, öltözködés, ha kell akkor hajszárítás, esetleg reggelizés (rászoktam a zabkására mert isteni finom), kávé a reggeli mellé, kaja készítés melóba, közben fél füllel tv nézés hallgatás, 7kor szigorúan átkapcs az M1re, hírek, időjárás jelentés, és azt hiszem Szemköztnek hívják a műsort ami még kezdődik. Jókat szoktam beszélgetni a politikusokkal, főpolgármesterrel, polgármesterekkel, szerkesztőkkel, egyéb emberekkel, az aktuális megvitatandó témával kapcsolatban. Aztán  ha mindez megvolt, vagy már nagyon felturbóztam magam a “vitával”, munkába indulok.

Ma kicsit más volt a program, kikászálódni csak fél7 után volt kedvem, gyors pancsi, reggelit készítettem, ami egész egyszerűen gyümölcssali, kizárólag azért meg isteni, gyorsan össze lehet vagdosni a gyümölcsöket és ugye bár egészséges is. A reggeli kimaradt, a kávé nem. Szóval eleve nem úgy indult minden ahogy szokott, ráadásul fél8 előtt vízilabda meccs kezdődött, így a szokásos vitapartnereim sem voltak meg. Biztos csak azért fáj ennyire mert tényleg érzelmesen ébredtem ma 🙂

Ma reggel jó lett volna valakihez „csak 5 perc”-re odabújni, és nem úgy ébredni hogy egy nyamvadt párna van a kezem alatt. Valamit álmodhattam is, arra nem emlékszek, hogy mit, de valami jó lehetett. Ma egyébként is szebbnek látszik a világ, kerekebbnek, vagy hogy mondjam. Az idő két hete nem volt ilyen kellemes, a nap szikrázóan süt, de még sincs fullasztó meleg. A tegnapi napom egyébként is egy fokkal jobban telt, mármint az estém, mint szokott. Sokat beszélgettem egy barátommal, jó hangulatban elvoltunk, ici picit megmozgatott valamit bennem. Bár az tény hogy vele ezelőtt még soha nem beszéltünk ennyit. Legalább is nem úgy, hogy csak és kizárólag egymásra figyeltünk. Más volt ez, mint szokott. Rendes srác, kedvelem. Abban viszont hajthatatlan vagyok, bátran ki merem jelenteni, ő nem az a fajta ember, aki engem hosszú távon el tudna viselni. Értem ezt baráti kapcsolatra, ahoz is kell egy fajta közelség, és beállítódás, de annyira különbözünk, annyira más nézeteink vannak, én annyira nyugodt ember tudok lenni, ő pedig annyira pörgős. Ha valamit eltervez, most rögtön azonnal, nem kell ezen gondolkozni semmit, én viszont mindent körbejárok és meggondolok, 128szor. Majd kiderül barátságunk meddig marad meg ezekben a mélységekben, viszonylag felszínes barátságban jól megvoltunk, de ez most más. Az viszont tény és való, hogy a hét első felében 3 estéből 2-t egymás társaságában töltöttünk, és mindketten jól éreztük magunkat. Az idő kiforrja.

Téged továbbra sem tudlak és nem is akarlak feledni. Jó lenne, ha picit jobb lenne, de még most megvagyok így is. Remélem jól vagy ott kinn a nagyvilágban. Nekem nagyon hiányzol. Próbálkozok együtt élni ezzel, vagy inkább próbálkozok jól élni, nélküled, kisebb nagyobb sikerekkel. Az idő ezt is kiforrja, igyekszek evezni ennek érdekében, mindkettőnk érdekében. Te érdekedben hogy hagyjalak békében, nyugodtan családi életet élni, hogy hagyjalak egyszer s mindenkorra békén… ha tudnád milyen nehéz nem írni neked… De így döntöttem, saját és Te érdekedben is. Nagyon rossz most de talán majd jobb lesz. Túlságosan megszerettelek, amit nem hibának mondanék, csak így most a társaságod sem tudom élvezni, mert fájnak dolgok. Pedig de jó lenne megint úgy beszélgetni, ahogy az elején. Fesztelenül, őszintén, kitárulkozva, amikor még csak annyi volt biztos, hogy jól meg fogjuk egymást érteni. Ettől több lett belőle. Pedig inkább a barátokat kellene megtartania az embernek, mint egy eleve veszett szerelmet keresni és találni. Oké, a múlton, a nem megtörténten keseregni kár. Nem is akarok, csak a szépre, jóra emlékezni, amit kaptam Tőled, akivé váltam Általad, akinek éreztem magam Melletted. Ma reggel viszont úgy éreztem jó lett volna, ha ébredéskor a te mellkasodon van a kezem, nem a kispárnán. Hogy ez mikor fog változni? Ha én azt tudnám… titkon remélem (mivel jövőnk nem lehetne), hogy hamarosan változnak a dolgok. Vigyázz magadra Kedves.