Semmi

2011 augusztus 31. | Szerző: Yumi |

Valahogy így élem meg a napokat. Sehogyan se. Félre értés ne essék, semmi panasz nincs ebben, ez csak helyzetjelentés. A napok egyhangúak, ami munkámból kifolyólag azért meglepő. Nem monoton munka, nem földhöz ragadt és végképp nem asztal mögé utasító. De nincs motiváció. Nincs kedv, nincsenek emberek… Egy két kolléganőnek örülnék nagyon, jobban elindulna a nap. Így nehezebben adok jó teljesítményt hogy magamra vagyok utalva. Egyébként sem szeretek egyedül lenni. Ez az életben is megmutatkozik, és az online sokszereplős játékban is. Nem tudok hatékonyan egyedül élni és a játékon belül játszani sem. Ha van mellettem valaki akkor mindig jobban pörgök. Bár mondjuk sokszor több magányra vágyom mint egy átlag ember. Úgyhogy igazából magam sem tudom, én vagyok e való 40 éves házasságra. Bár ez most mellékes, de egyre jobban nem jutok ezen túl. Vagy csak azért gondolom így mert nincs mellettem aki be tudná bizonyítani hogy de igen is tudok megfelelő partner lenni. Majd a jövő kiforrja.

Tehát a napok semilyenek. Mééég mindig. Ma azért felvillanyozott hogy nem 40 fok van, az ablakon kellemes szellő lengedezik befelé. Kis szépséghibája a dolognak hogy hajnalban felébredtem, és az ablakot becsukni lusta voltam, de karnyújtásnyira volt egy másik takaró azt is magamra tekertem, ugyanis fáztam 🙂 Jobb volt erre ébredni mint arra hogy folyik a nyakamon a verejték….

A hiány érzet maradt, az elmúlt napokban nagyon a béka feneke alatt voltam, össze is vesztem egy ismerősömmel mert nagyon irritált a viselkedése. Megoldódott a probléma, de nem felhőtlen a dolog azért. Sok minden hiányzik, és megint csak a szívemet fájdítom azzal hogy elkezdem leírni. Úgyhogy abba is hagyom. Találtam a telefonba sms-eket…. Majdnem rád csörögtem!!!!!…. Csak hallani akartam a hangodat. Aztán gyorsan letettem a telefont és belekezdtem valami fontos, vagy épp nem fontos teendőbe. Kíváncsi leszek a sorstól kapok e még valamit belőled vagy már soha. Sajnos az utóbbit gondolom igaznak. Majd kiderül.

Most megyek és csinálom tovább a dolgomat és túl élek egy újabb semilyen napot.