A vallás
2011 június 27. | Szerző: Yumi
Igazából a vallás, a kereszténység már óvodás koromtól kezdve szerepet játszik az életemben. Még mindig emlékszem arra amikor a lelkészünk és a felesége jöttek hozzánk az oviba, beöltöztünk, és eljátszottunk egy-egy történetet a Bibliából. Nagyon élveztük mindannyian, akkor még ugye nem teljesen komolyan értettük, miről is van szó, de az tény, hogy azok a történetek egy életre a fejemben és szívemben ragadtak. Általános iskolában konfirmáltam. Az már tudatosabb volt, szabad akaratomból történt. De az a klasszikusnak mondható megtérés, nem történt meg. Református gimnáziumban tanultam tovább. Minden hétfőn Isten tisztelettel kezdtünk, és vasárnaponkénti Istentiszteletre kötelezve voltunk, hittan órára vinni kellett egy jegyzetet, bizonyítva hogy végig hallgattuk. Egyre jobban elmélyedtem ebben. Kollégista voltam, a kollégiumban minden este áhítat volt (mini Istentisztelet), amit a kollégium lakói tartottak. Később én is csatlakoztam. Aztán ahogy kialakult egy kisebb csapat, jártunk kórházba gyerekekhez, programokat szerveztünk, nyáron volt amikor két hetes tábort csináltunk magunknak. Főztünk meg minden 🙂 Bibliát olvastunk, túráztunk, a szerencsétlen áldozatokból kiszedtük a kullancsot 🙂 Jót szórakoztunk, és a társaságot is összeboronálta. Jártunk keresztény konferenciákra is. Élménydús 4 év volt!! És én alapvetően, szerettem ezt. Ezekre az időkre úgy emlékezek, amikor minden jó volt (persze nem minden), rengeteget mosolyogtam, élettel teli voltam. Voltak beszélgetőpartnereim akik vitába szálltak velem, hogy én ezt miért csinálom. Miért hiszem amit hiszek, miért olvasom amit olvasok stbstb, szerintem sokak számára ismerős lehet, nem kell sokat írnom erről. Volt aki azt kérdezte és mi van ha nem létezik? És nincs Mennyország és Pokol sem? Ha nincs semmi, mégis egy általam elhitt Istenben hiszek, és a Biblia szerint élek? Mindig annyit válaszoltam, hogy hiszem hogy minden úgy van, ahogy le van írva, de ha mégsem volna, hátranézhetek az életem végén, és mosolyoghatok, mert boldog életet éltem. És tényleg így volt. Annyi erő, azóta se volt bennem, mint azokban az időkben. El is távolodtam a kereszténységtől nagyon. Már észreveszem magamon is, nagyon, és kezd ez már bosszantani, én idegesítem fel saját magam. Észreveszem azt az elutasítást amit én vettem észre embereken Iránta. Teszek valamit amiről tudom hogy nem feltétlen kellene, de könnyebb az embernek a fejét a homokba dugni. Beszélgetek egy régi ismerősömmel újra, kihagytunk úgy 1 évet. Beszélünk magunkról. Mennyivel másabb életet él mint én. És mennyivel nyugodtabb a hangvétele, és mennyivel boldogabb mint én. A boldogságom egy embertől függött, aki már nincs nekem, így boldogságom sincs most. Az ismerősömnek mindent őszintén leírtam. Várom a fejmosást amit majd kapok rajta keresztül, keresztény szemszögből. Aztán majd csak lesz valami. Remélem a hangulat ingadozások alább hagynak, mert ez készít ki 🙂 Másodpercről másodpercre képes vagyok a kacagásból a sírásig eljutni. Mindig is voltak ilyen ingadozásaim, de ez már most nagyon feltűnik nekem is, nem normális ez már. Egyik pillanatban így gondolok dolgokat, másikban úgy. Egyik pillanatban a nap is szebben ragyog, a másikban világvége hangulat kerít hatalmába. Most úgy sehogysem vagyok, leginkább. Nem is tudom jó e ez, vagy sem. De ez a fejtegetés megér egy új bejegyzést, egy filmajánló keretében. Talán meg is írom ha hazaértem.
Japán horoszkóp
2011 június 24. | Szerző: Yumi
Ki tudja mi vitt rá, talán az unalom. Nézegettem az aktuális híreket egy hírportálon, ami elvitt egy másik honlapra, és megpillantottam a Japán horoszkópot. Elkezdtem olvasgatni, mit találnak bennem a férfiak vonzónak, ilyesmit, aztán ugye van olyan is, hogy ki illik hozzám. Hát mondom akkor lássuk, kit jósol mellém a sors. Születési dátum alapján számolhatja ki mindenki hogy ő melyik jegybe tartozik. Az alábbi az én jelem:
Sanpeki = Türkiz Fa
És hogy kik illenek hozzám: “Megengedő, elfogadó társra találhatsz a Jikokuban, az ugyancsak intenzíven élő Shichiseki pedig szavak nélkül is megérti, mi zajlik benned. Konfliktusokkal terhelt kapcsolatra számíthatsz a kiszámíthatóságot és strukturáltságot kedvelő Goo-val.”
Tényleg csak azért olvastam el mert olvashatnékom volt. De most már kíváncsi lettem. Megleltem azt is ahol meg lehet nézni hogy az adott évben született férfiak melyik jegyhez tartoznak. Beírtam két, általam nagyon fontos ember születési dátumát. Az egyikük Shinchiseki (Vörös Fém), a másik Goo (Sárga Föld). Nem sok volt írva a fenti jóslásban róluk, de az az egy egy mondat összegezte a kapcsolataink milyenségét. Goo-val volt kapcsolatom, és tényleg konfliktusokkal terhelt volt, de ez nem okozott gondot mert meg tudtunk oldani mindent. A Shinchiseki-vel is van némi kapcsolatom, barátság jelenleg, de erre a kapcsolatra is nagyon ráillik ez a leírás. Szavak sem kellenek, sokszor egyfélére gondolunk, és tudja mit élek át. Nem hiszem egyébként hogy csak ehhez a háromféle jegyhez tartozó férfiakban találnék társat, de azért meglepő volt egy picit. Bár talán ez is olyan, mint amilyennek a többit hiszem, hogy általánosságok vannak leírva, amik minden kapcsolatra igazak lehetnek. Mégis egy picit abban erősített meg hogy egyik kapcsolat sem hiba, sorsszerű oka lehet annak, hogy hozzájuk vonzódom.
Emberek… néhanyan kiakasztóak…
2011 június 23. | Szerző: Yumi
Néhány ember az idegszálaimon táncol, már akkor is, amikor látom, üzenetet kaptam. Lehet valaki ennyire idegesítő, vagy a hiba bennem van? Talán bennem is…
Értem én hogy az internet sok mindenre jó. Aláírom, valóban. De néhány ember, túlmegy egy határon a használatát illetően. Rendelkezem Skype felhasználónévvel. Szeretem, jó kis program, a hang és videóhívások minősége megfelelő. Elvárásaimat teljes mértékben kielégíti 🙂 Nem sok mindenen lepődök már meg mostanában. Természetes, hogy AKÁRHOL lehet társra lelni. Legalább is sokan ezt hiszik. Játszottam már böngészős játékkal is, mármint ilyen fejleszd a karaktered flash alapú böngészős játékkal, üzenetküldési és csetelési lehetőséggel felvértezve. Néhány ismerőssel elkezdtük, klánt alapítottunk. Aztán szivárogtak befelé az emberek. Ugye a játékban lehet karaktert csinálni, viszonylag sok féle lehetőség közül lehet választani, de elkerülhetetlen hogy ne hasonlítsanak egymásra a karakterek. És ugye alap feltétel hogy a valódi emberi kinézethez köze sincs. Ezért vicces számomra, amikor kaptam egy ilyen levelet: “sexy karakter vagyok te is ilyen sexy vagy” Így egyben kérdő és egyéb írásjel nélkül. A labdát le kellett ütni, visszaírtam hogy igen, pont úgy nézek ki mint egy képzeletbeli, rajzolt lény. Azóta nem kaptam tőle levelet. Én vagyok maradi, hogy ilyen emberekkel alapból nem állok szóba? Mert egyébként van ott a játékban egy két ember akikkel jókat beszélgetünk de ők alapból szimplán játszani mentek oda (mint én), és nem azzal kezdik “külgy már képet léci” Igen, ezt is ilyen minőségben leírva. Vagy még ami ugye most megy “add már meg a facebuk neved engem xy-nak hívnak, barna felső van rajtam, egy jó csajt keresek” Keresd tovább, valószínűleg nem vagyunk egy korcsoportban fiacskám. És az egy korcsoportba nem számít bele ha a karaktereink hasonló szintűek!
De nem csak ilyen “játszós” oldalakon megy az ismerkedés. Az utóbbi egy hétben 2!!! külföldi srác írt rám skypeon. Utólag kiderült, nem volt bepöttyözve hogy csak a partnerlistámon levők írhassanak nekem. Bukóóó, pöttyözd be! Egyébként az egyik sráccal különösebb baj nincs is, aranyos, töri az angolt, nagy szerencse, én is, de megértjük egymást. Először idegesítette, de normális gyerek, és legalább használom a kissé megfakult angol tudásom. De a másik… szerintem nagyon angolul sem tud. Nem gond, mert még megértem mit szeretne mondani. De ő az idegesítő fajtából származik. Elmondása alapján Finnországban él (imádom azt az országot egyébként). Nem tudom hány éves, sőt azt se, hogyan hívják. Annyit tudok hogy sormintázik abból a pár db smileyból amit a skypeba beletettek. Virág szív virág nap virág virág puszi (csók, kinek hogy tetszik, de egy pofont kapna érte) nap virág nap nap puszi (lsd. előbb) virág virág ééés így tovább. Borzalom hegyek, hova legyek… 😀 Első 5 percben csak annyi dolga volt hogy érdeklődjön paramétereim felől, az általános haj és szem szín felől, sormintázzon, majd kérdezés nélkül rám küldte a videóhívást. Mondtam neki munkába vagyok, ez esélytelen (és egyébként is). Oké elfogadta, de állandóan azzal nyaggat hogy várja hogy otthon legyek és majd videóhívásozunk. Hogyne drágám… Majd ha januárban 40 fok lesz árnyékban. Ma ezt meguntam, és kérdeztem miért érdeklem én őt, itt lakik Magyarországon? A válasz természetesen ‘nem’ volt. Kérdeztem hogy akkor mégis miért. Ő fog majd jönni ide. Igen… és mégis mit akarsz tőlem? Nem fektetlek ágyikómba, az úgy nem járja. Kommunikációs problémák is vannak abból kifolyólag hogy egész kicsit tud angolul, na és mit képzelt… Ennyire vendégszerető nem vagyok. Várom a jelentkezéseket az idegesítő finn fiú elszállásolásával kapcsolatban. Vihetitek ingyen! Én így nem ismerkedek, főleg nem külföldivel és főleg nem azzal a fajtával aki “játszópajtást” szeretne magának amikor ellátogat egy adott országba. Biztos van akinek az ilyesmi bejön, de rossz ajtón kopogtat, ma meg is mondom neki hogy keressen másik magyar leányzót magának. Ó és volna még egy észrevételem. Mind a két külföldi srác azt mondta, hogy a vidéki lányok aranyosabbak mint a városiak, úgyhogy vidéki lányra pályáznak. Egyik ismerősöm mondta, van ilyen szexpartner kereső, ahol vidéki lányok vannak, megkeresem már, és ajánlom mindkettő (de az egyiknek tuti) figyelmébe.
Az autó…
2011 június 22. | Szerző: Yumi
Az alábbi ábra a képzelet alkotása, bárminemű hasonlóság a valósággal, a véletlen műve. Kivételek persze mindig akadnak, szóval az autó típusa megegyezik az én kicsikémével.
Azért szép, nemdebár? Kis csinos. Az én kicsikém gyönyörű zöld színben pompázik. Kis pimasz egyébként. Jó, részben talán az én hibám is, de azért ez már túlzás amit csinál 🙂 Kezdjük ott, amikor megvásárlásra került. Szerelem első látásra, aztán második látásra is. Kényelmes és nagyon élvezetes vezetni. Amit kifogásoltam benne, az az 1.2-es motorka. Használt autó. Előző gazdijának örök hála, nem olyan lomha a kicsike. És anyu mindig hálálkodik az égnek hogy csak ekkora mocival áldotta meg a gyár. Légkondi az nincsen benne. Illetve mégis, ilyen manuális… tekerd le az ablakot klíma 🙂
Na de ott tartottam hogy pimasz. Szerintem még soha semmi gond nem lehetett vele. Amíg meg nem kaptam használatra. Családi autó, de amikor lehetett elhoztam. Édösapám épp jó messze dolgozott, autószerelőnk telefonszámát nem hagyta meg, ő se gondolta hogy kelleni fog. Kellett. Kb. egy hónapja lehetett meg az autó. Felkerekedtem és elindultam a városba vásárolni, szóltam nagynénéméknek is. Jöttek ők is az unokahugommal. Még szerencse hogy ők a városban laknak. Nagynénémnek dolgozni kellett menni délután. Vásároltunk gyanútlanul. Indultunk volna. Beültünk a kocsiba, be a slusszkulcs a nyílásba, fordít….fordít…. nem megy. Pontosítok, nem fordult el a kulcs. Kormányzár benne. Most mi lesz. Próbáljuk még. Fordít….fordít….namégegyszer fordít…. nem megy. Már akkor idegbajt kaptam. Apu felhív, segítség…. Hát ő most mit csináljon, 350 km-re van tőlünk. Adjad meg nagyon gyorsan az autószerelő számát. Na a telefonálás megvolt, jött is, nem telt el fél óra az biztos. Azt hozzá kell tennem, hogy minden hülye férfi azt hitte nyomorék vagyok és nem tudom kiszedni a kormányzárat…. Nem voltam szőke és nem is leszek… mit nem lehet ezen felfogni. Szóval a szerelő megjött, beült, és csodák csodája!!!!!!!!!!!!! Nem sikerült elfordítania. Nem akartam már megkérdezni, ki is a szőke akkor. Ott babrált vele 20 percig, de nem mozdult a kulcs, nem akadt ki a kormányzár. Szégyellte magát az összes amiért engem néztek ennyire lököttnek. Miután bevitték, közölték hogy ha nem akad ki a kormányzár, szét kell szedni az egész elejét, és az nem 2 ft lesz. Ha kiakad akkor 15 ezer forint, mert elég a zárcsere. Imádkozás éjjel nappal… Dolgozik ott vagy 10-15 ember, mindenki megpróbálta, senkinek nem sikerült… Majd beült egy férfi, aki vizsgáztatja azokat akik autószerelők akarnak lenni, megfogta a kulcsot, és elfordította. Csak így lazán. Hálát adtam az Úrnak vagy százezerszer. Senkinek nem kívánom azokat az órákat amikor az dől el, a gatyád is rámegy e a kocsira, vagy csak 15 ezer ft. Borzalmas volt. Hát miért ne akkor romlott volna el amikor én vezettem….
A másik akkor következett be, amikor készültem anyuért menni melóba. Készülődtem. Sose megyek ki a garázsba a kocsiért korábban, csak ha indulni kell. Rossz ötlet… ha felkeltél menj ki és nézd meg az autód!!! Amikor már indulni kellett volna, nyitom a garázsajtót, és látom hogy van egy gyönyörűszép bal első defekt. Hajam égnek állt. Apa hív, aztán szerelőt hív, előtte nagybátyám, hogy én igyekszek lecserélni a kereket de segítene e. Odáig jutottam hogy két csavar ki volt szedve a kerékből. Igen, felemeltem a kocsit…. 🙂 Nagybátyó segített, hamar kész lettünk, szaladás az autószerelőhöz, pótkerékkel ne menjünk már 200 km-eket. Odaértem, anyut ugye felültettem a buszra, mielőtt lekésné, mert hát nem tudtam menni érte. Amikor csinálták a gumit, mondta a srác hogy nagy szerencse hogy éjjel eresztett le, mert a szelep körül volt megszakadva, ha ez menet közben történik, elképzelni se meri mi történt volna. Fasza… Elnézést, de ha arra gondolok hogy nagy szerencsém volt, mert ha nem lett volna fene se tudja élek e vagy halok, akkor ettől szebb szót nem vagyok képes mondani.
Ja és persze az ablakmosó folyadék is állandóan akkor fogy ki amikor nálam van 🙂 A mai a második eset. Tavaly télen két hetet!!!! volt nálam az autó. Jegesedés, fagy, hó, ónos eső, minden. Itt ahol dolgozok az utcán alszik a kocsi, egy kartont tettem a szélvédőre, védje valamelyest. De hát nem mindig sikerült és hiába jégoldóztam. Nyomtam rá a téli ablakmosó folyadékot is, úgy szépen láttam mindent. Persze, amíg ki nem fogyott….. ittenemittenem. Ma reggel is mostam volna az ablakot, mert éjszaka esett is, meg nagyon piszkos volt. Egy csepp talán volt benne, de nem sok. Úgyhogy ma vásárlás lesz!
A tortám
2011 június 21. | Szerző: Yumi
Tehát, a tortám, rajta gyertyák, és egy rózsaszín akármi amit meg kell gyújtani. A kép eredeti formájában van, nem volt kedvem szerkesztgetni :)))
Itt pedig meggyújtás után ebből a rózsaszín valamiből, gyönyörű lótuszvirág lett!!!!!!!! Imádtam minden percét amíg világított.
A gondok
2011 június 20. | Szerző: Yumi
Vajon a gondok valóban azok vagy mi tesszük azzá? Esetemben ez különösen jó kérdés, valószínűleg képes vagyok bolhából elefántot csinálni, sőt, a nem gondból is képes vagyok gondot csinálni. Valami csodás képességem van az ilyesmihez. Volt időszak amikor kevésbé gondolkoztam dolgokon. Így utólag megnézve, teljesen jó volt! Igyekeztem a túlzott agyalást kiiktatni, ebben segítséget is kaptam, voltak emberek akik rám szóltak, hogy ne agyaljak már annyit, és olyankor erőt vettem magamon. Aztán mióta az ilyen emberek távolabbra kerültek, újra a kis mókuskerekem rabságába estem. Egy-egy jelenetet százszor is lejátszok magamban, hogy lenne a legjobb. Mit kellene csinálni ahhoz hogy minden jól sikerüljön. Talán az ember természetes velejárója, amikor a legjobbat szeretné. Csak hát a mondás is úgy tartja, hogy aki mer, az nyer. Na hát én kevésszer merek. Így kevésszer nyerek, de viszonylag nyugodt életet élek. Elég furcsa, mert a túlzottan nyugodt életből is már elég. Be vagyok gubózva a kis világomba, ahol egy idilli, nyugodt életem van. Csak majd ha visszanézek az életemre 10 év múlva akkor azt fogom látni hogy besavanyodva éltem. Semmi változás és változtatás. Babérokon ülés. Mindig is tudtam, hogy nem vagyok teljesen százas, de ez már hihetetlen, hogy mennyire 🙂 Magabiztos vagyok ha más dolgáról van szó, ha a magaméról, akkor egy félős nyuszi. Nem teljesen normális ez így 🙂 Egy kezdő lökést adjon valaki. Bár talán annyi sem lenne elég 🙂 Olvasok egy jó könyvet. A szerzőtől olvastam ezt a részt amit most idéznék:
“Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt,
annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá
kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki. Hogy miért?
Mert csak a testnek van ideje – a léleknek nincs.” Müller Péter
Tudatos munkával bármit meg lehet tenni? Segítsek magamon s Isten is megsegít talán. Na akkor kezdjük ezt a tudatos munkát.
Egy film, mindenkinek
2011 június 28. | Szerző: Yumi
Equilibrium – Gyilkos nyugalom
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 107 perc, 2002
rendező: Kurt Wimmer
forgatókönyvíró: Kurt Wimmer
operatőr: Dion Beebe
zene: Klaus Badelt, Geoff Zanelli
producer: Jan de Bont, Lucas Foster
látványtervező: Wolf Kroeger
vágó: Tom Rolf
szereplő(k):
Christian Bale (John
Preston)
Emily Watson (Mary
O’Brian)
Joachim Paul Assböck
(Enforcer)
Sean Bean (Errol Partridge)
Taye Diggs (Clerick Brandt)
William Fichtner (Jürgen)
Valahol a
21. században, a harmadik világháború után: a megtépázott emberiség élére egy
gonosz csoport áll, az Atya vezetésével. Ő és emberei totálisan betiltanak
mindennemű művészeti alkotást, sőt az érzelmek átélését is. Az agymosásra egy
mindennap adagolt szert, a Proziumot vetik be. John Preston (Christian Bale) az
érzelemmentesítést ellenőrző csapat, a Gramaton vezetője. A hű katona még saját
felesége kivégzését is szenvtelenül végignézte, majd magára maradt két
gyermekével. Egy napi gyógyszeradag kimaradása azonban rést üt emlékezetében és
elnyomott érzelmi világában. Mary (Emily Watson), az elfogott lázadó szavai is
felkavarják. John megvívja csatáját saját lelkiismeretével és átáll a
lázadókhoz. Tudja, hogy egyikükért sem fognak könnyeket ejteni.
És amiért ezt a filmet
ajánlom. Egy az, mert egy zseniális film. Legalább is számomra. Fantasztikusan
alakítanak a szereplők benne. Különösen angolul, magyar felirattal szeretem, jó az eredeti
hangja a szereplőknek. Kettő pedig azért mert már többször feljött az, hogy nem lenne fájdalom (lelki),
ha nem lennének érzelmek. Ez a film pedig pont azt hivatott bemutatni, milyen
is lehet egy érzelem nélküli világ. Csak ezért gondolkoztam el azon, hogy talán
mégis jobb érezni, mint a Proziummal élni nap mint nap. De persze nem gondolom
így mindig. A film számomra kitűnően bemutatja, milyen fontosak az apró, hétköznapinak
hitt dolgok, mint a napsütés, annak gyönyörűsége és melege.
A kép a falon. A tükör a házban. A díszek. A személyes tárgyak, amelyek
emlékeket idéznek. A versek, irodalmi, szépművészeti, zenei
alkotások. Amiket mostanában elfelejtünk értékelni. De nézzük meg Christian
Bale alakítását, amikor a Prozium hiányában megérzi a nap melegét, és átéli
annak minden gyönyörűségét. Amikor bár az érzésbűnözőket kergeti, egy eldugott kis szobában zenét hallgat,
amely a velejéig felkavarja őt. Ilyenek ezek az érzelmek. Megérintenek, lágy szellőként beköszönnek,
de orkán erejűvé dagadnak, és elsöpörve mindent magával ragad. Örülök, hogy érzek, még ha
sokszor csak fájdalmat is. De tudom hogy élek amíg fáj. Tudom hogy élek amíg
érzek, amíg értékelem a természet, és az általunk alkotott szépségeket. Talán
mindenkinek jobban oda kellene figyelnie a környezetére, nehogy Prozium nélkül
is eljussunk az érzéketlenség világába (ami már itt kopogtat az ajtón)
Oldal ajánlása emailben
X