Egy romantikus…
2011 május 26. | Szerző: Yumi
Erről muszáj írnom. Bárkinek van hozzászólása, csak bátran!!
Tehát… Nemrég megismertem egy fiatalembert, legyen a neve Zétény (szeretem ezt a nevet), és mondjuk hogy 29 éves (mert ez tényleg igaz róla). Kicsit messze lakik tőlem, de sokat szoktunk beszélgetni. Rendes, kedves srác. Pedig egy beszólásfélével kezdődött az egész ismertségünk, mégsem hagyott nyugodni a női megérzésem, miszerint több van ebben a srácban mint elsőre tűnik. Nem mindig, de általában e tekintetben jók a megérzéseim. Ez be is igazolódott. (az más kérdés hogy én saját magam, persze a másik fél segítségével óriási kuszaságot tudok létrehozni, pillanatok alatt) Szóval ő egy igazán érdekes (a jó értelemben, felkeltette az érdeklődésem) ifjú. Érdekes a stílusa, és valamilyen szinten hasonlít a felfogásunk sokmindenről. Majdhogynem “kompatibilisek” volnánk. Mesélek róla pár dolgot. Ő még az a romantikus fajta férfi. Amit én, személy szerint kedvelek. Nem, nem a nyálas, hanem a romantikus. Séta a naplementében, virág, kedves szavak. És nem viszi túlzásba. Pont eléggé romantikus. Bevallom, nem sok ilyen férfivel találkoztam, de lehet hogy csak azért mert a 22-24 éves kortársaim még nem teljesen ilyenek, vagy csak mert szimplán kezdenek a férfiak átlépni az udvarló szerepből valami másba. Szóval ő még az a hagyományos értelembe vett romantikus, udvarlós férfiú. Amiért nekem ő tetszik, mert én is hagyományos értelembe vett 22 (nem egészen egy hónap múlva 23) éves leányzó vagyok, aki lefutja a “tisztelet köröket”. Egy férfi hódítson. Úgy pont eléggé tartom magam, úgy gondolom. Nekem lehet udvarolni, kedveseket mondani, elvinni egy sétára, sőt én ezt értékelem igazán! Engem nem lehet első körben ágyba meg konyhapultra és még ki tudja hová vinni. Nem, azért meg kell dolgozni a férfi felemnek és nekem is. Ez a 29 éves romantikus srác, elmondta hogy ő szeret udvarolni, szereti ezt a “játékot” játszani, sőt úgy gondolom ennek meg is van a szerepe. Aztán szomorúan elmondta hogy erre nem sok hölgyemény volt vevő. De lányok… eszeteknél vagytok e? Egy ilyen férfit szégyen elengedni. Megvannak a maga elvárásai, de az már a legelején ki szokott derülni. Nem teljesíthetetlen feltételekről mesélt nekem. Én pusztán azért nem csapok le rá, mert nem tudok 250 km-es távkapcsolatban élni :o) Én közel szeretem tudni a férfit magamhoz. Úgy az igazi. Ölelésekkel, csókokkal, amikor csak akarom. Zétényt ha nem is “szőke herci fehér lovon”-nak mondjuk, mert nem az, de bevallom szíveket megdobogtató egyéniség. El tudnám viselni ha egy ilyen, “igazi férfi” oldalán mutatkozhatnék.
Zétény azt mondta, a tapasztalata hogy nekünk nőknek a rosszfiúk kellenek. Tényleg így van? Képtelenek vagyunk értékelni a kedvességet? Az apróságokat? A szeretetet? A rossz kell? A kedves ellenkezéseket megértem, azok mókásak tudnak lenni, és rengeteget nevet közben mindkét fél. De miért érzik ezek a férfiak úgy, hogy mi, nők már nem őket értékeljük, hanem a majdhogynem szöges ellentétüket?
Kedves, romantikus férfiak, kíváncsi lennék arra, ti mit tapasztaltok. És ti nők, kíváncsi lennék véleményetekre a romantikus férfiakról. És arról, kinek mi kell, kinek mit adjon a férfi (mindegy minek az adásáról van szó, legyen az tárgy, egy különleges randi, érzések, kedvesség, egyéb tulajdonságok).
A hasadás
2011 május 25. | Szerző: Yumi
Nem, nem maghasadás, nem is a nadrágom hasadt, sőt a fejem sem fáj. Igen igen, túl vagyok a szívhasadáson. Vagy hogy mondjam. Úgy két hónapja. Nem fogok panaszkodni pedig lenne hozzá kedvem. A könnyeimet összegyűjtve egy kisebb halastavat fel lehetne tölteni :o) A helyzet nem javul, csak tettetem, de azt jól csinálom! Úgy egy ideje nem voltak komor napjaim, egészen múlt péntekig. Talán hormonok, vagy a fene se tudja miért. A hiányérzet erősödik. Újra és újra. Még most is azt érzem hogy a tökéletes másik felem vesztettem el. De erről ennyit. Majd máskor kiírom a fájdalmas érzéseket.
A töréseken némileg segít ez a fennséges idő. Őőőő a viharokat és séta közben elkapó jéghideg esőket leszámítva :o) Munkámból kifolyólag sokat tartózkodok napon, egyik ismerősöm meg is jegyezte hogy jó színem van, nyaralni voltam e… hát hogyne kedvesem. Egyhuzamban úgy 10-15 perceket vagyok napon, és ez pont elég arra, hogy az egyébként hófehér bőröm egyenletesen barnuljon. Mivel azért a ruházatnak némileg konzervatívnak kell lennie, ezért igazából a két alkarom és a dekoltázsom barna, egyéb helyeken ugyan olyan fehér mint a hó. :o) Na de majd hétvégén, zenehallgatás és kissé kevésbé konzervatív, nem munkahelyi öltözet…
A minap is épp a szabadban tartózkodtam. Valószínűnek a helyiek lököttnek is nézhettek, de bánta a nyavalya. Megmelengetett az aranyfényű finom kis napsugár. Csukott szemmel a nap felé fordulva csak álltam percekig. Nem lehet megunni az érzést, főleg ha még némi fuvallat is táncot jár az ember arcán és szabadon lévő testrészein. A mindennapos gondok arra a pár percre teljesen megszűntek létezni. Ha van valakinek kedve kipróbálni, ne sajnálja a figyelő szempárokat és az időt! Szerintem lelket felpezsdítő ez az érzés. Esténként még el tudnék képzelni egy jó kis sétát (már csak a társat kell meglelni hozzá), és az igényeim egy része ki lenne elégítve. :o)
És egy képecske!
Ima
2011 március 8. | Szerző: Yumi
adtál életet, adj az én szívemnek is! Mint ahogy más nők szívének
megadod. A boldogság az élet. Ahol nincs boldogság, ott nincs élet.
Engedd megtalálnom azt a férfit, akinek az ajka ha nevemen szólít, a
szeme így szólítson:
A csók
2011 február 23. | Szerző: Yumi
Emlékszem, első találkozásunkra. Én nagyon féltem Tőled, de te annál jobban látni akartál. Választás nem volt, csak gyenge próbálkozások a távol tartásodra. A mai napig hálát adok azért hogy eljöttél és láthattalak akkor. Túl sok beszélgetés nem volt, de így volt jó. Nagyon egymáshoz se értünk, talán arra vártál, hogy én kezdeményezzek, amit titkon sejthettél, hogy megtörténni nem fog. Sajnos (?) erkölcsiségem az van, és te tiltott gyümölcs vagy, kedvesem. Imádtam volna megsimogatni az arcodat. Imádtam volna beletúrni a hajadba. Imádtam a szemedbe nézni, és fürkészni, lelked egy újabb kis darabját felfedezni akartam. A gondolataim cikáztak. Egyik oldalon a mérhetetlen önzési vágy, másik oldalon az erkölcsiség, a tudat, hogy nem tehetek amit csak akarok, hisz az enyém nem vagy (testben). Mindenféle dolog járt az eszemben. És egyre jobban rettegtem attól hogy eljön hamar az együtt töltött utolsó perc is. A szavaknak értelme nem volt. Én táplálkoztam látványodból, s talán fordítva is így van. A sokféle gondolatok addig cikáztak, és én addig vártam azzal hogy megérintselek e… hogy úgy tűntél el a szemem elől, nem érezhettem bőröd melegét… illatát… Néha vádlom is magam, mert egy darabbal többet kaptam volna belőled. Csókot kértél de én nem adtam. (megvolt az oka ennek is) A kétfajta gondolatok közül azóta -szép vagy nem szép, döntse el mindenki- csak azokat tartom meg, amik arra késztetnek, hogyha újra látlak, önző módon elvegyem mindazt ami nekem kell Tőled… Belőled… és a viszontlátáskor talán a füledbe súgom miután ajkadat megkóstoltam… Zamata van. Méz vagy áfonya. De nem az ízétől édes. Attól olyan selymes, forró, izgató, olykor fájdalmas, hogy a legféltettebb titkomat, a szerelmemet vallom meg vele…
Csak gondolatok…
2011 február 17. | Szerző: Yumi
A kedvem ma olyan semilyennek mondható, mihelyt kinézek az ablakon. Újabb 5 cm hó… Ha mondhatok ilyet (márpedig fogok), nekem a télből már bőven elég volt. Kedves tavasz, jelentkezz, jelentkezz. A front miatt kissé nyűgös is vagyok. A melózáshoz ma nincs kedvem. Ez a melankólikus érzés viszont csak addig tart, amíg egy olyan ember fel nem bukkan valahol (és itt most abszolút konkrét emberre gondolok), akit igazán kedvelek. Ha csak rá gondolok is elmosolyodok, és kisüt a nap 🙂 A nap máris szebb lesz, legalább is amíg felidézhetem a beszélgetéseinket. Ez segít átvészelni a magányos napokat. Ez segít az érzelmi stabilitás fenntartásában. Apró dolgok amik miatt talán sokan bolondnak nézhetnek. Mégis nekem oly sok erőt adnak. Bolondnak nézhetnek mert az általam szeretett férfi sohasem lehet az enyém. Így a szívemet valahogy muszáj vagyok megtartani. De ez nagyon nehéz. Nehéz nem odaadni magamból mindent a legtökéletesebb férfinak akit eddig valaha is ismertem. A sors kegyetlen játéka ez. De minden együtt töltött percből magamnak elteszek annyit amennyit csak tudok. A szívemnek és lelkemnek apránként adagolom, hogy ritkábban érjen fájdalom a birtoklás hiánya miatt… 🙂 Kétségbe esve nem vagyok, biztos oka van annak hogy ő az enyém nem lehet. Az igazi biztos vár valahol. (jó ezzel nyugtatni magam) A szívemhez az út nyitva, a lelkem kis virágoskertje karbantartás alatt van, s ezért én oly hálás vagyok. Egyszer majd ezt a tökéletes férfit el kell engednem és akkor talán majd úgy érzem, menten meghasad a szívem. Úgy hiszem, minél hosszabb ideig tartom kis szivemben, ez annál fájdalmasabb lesz, de én most boldog vagyok. Még ha nem is teljesen kibontakozva, de szerethetek valakit, és ő is szeretget engem. Irántam való kívánalmát kifejezve lelkem kicsi virágait életben tartja, hogy el ne sivárosodjak. Mindig hálás leszek ezért. Oly sok szép percet kapok. Annyi nevetést, és meghitt pillanatot. Most nyugodt vagyok, csordultig tele szeretettel, és alig várom hogy a nap folyamán újra és újra ebből adjak neki.
S csak úgy halkan írom, épp hallhatóan…
…. örülök nagyon Neked ….
Szeretlek…
Gabriel García Márquez
2011 február 2. | Szerző: Yumi
„A
magány a legáldáshozóbb állapot, amely az embert elérheti. A magány nem más,
mint az alkotófolyamat kezdete. Mozgatóerő, mely az arctalan tömeg fölé emel,
mely mássá tesz. Ez adja meg az élet savát és borsát. A kifelé forduló emberek
sosem válnak igazán eme állapot részeseivé, mivel énjük, mely állandó figyelmet
követel, nem engedi, hogy a magány hatalmába kerítse őket. Az életét a
nyilvánosság előtt élő ember boldogtalan, ha elveszíti környezetének személye
iránt tanúsított érdeklődését, kitaszítottá, reményvesztetté válik – és egyedül
marad. Mégsem ismeri meg a magány felemelő érzetét. Aki befelé éli a világot, és
engedi, hogy az elemek úgy borzolják végig idegeit, érzéseit és érzékeit, mint
egy avatott kéz a hárfa húrjait, mindig többet lát a valóságból; képes lesz
felfogni azokat az ingereket is, melyek iránt a többség érzéketlen marad, látni
fog olyan dolgokat, melyek fölött a felületes szemlélő tekintete elsiklik.”
Paulo Coelho
2011 január 28. | Szerző: Yumi
“Az ember, akinek mindene megvan ahhoz, hogy jól érezze magát és boldog
legyen, egyszerre a világ legnyomorultabb embere lesz. Miért? Mert nincs
kivel beszélnie.”
Feldmár András szavai
2011 január 10. | Szerző: Yumi
“A szeretet bizonyítéka a szeretetben van, nem abban, aki szeret. Hogyha
én úgy szeretlek téged, hogy én akarlak szeretni, az teher lehet neked.
Azért mondom, hogy meg kell ismerni, akit szeretek, mert úgy kell
szeretnem, ahogy a másik akarja, hogy szeressem. Különben én mondhatom,
hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, miközben te titokban
arra vágysz, hogy meghaljak.”
Egyetlen kérdés
2010 december 27. | Szerző: Yumi
A zene
2011 május 26. | Szerző: Yumi
Oldal ajánlása emailben
X